A munkaterv szerinti júliusi képviselő-testületi ülés – mondhatni menetrend szerint – már az előző ülésen feltett kérdésekre adott válaszok elfogadásának polgármesteri firtatásánál elakadt némiképp.
Történt ez azért, mert több képviselő – amúgy teljes joggal – kommentárt fűzött nemleges válaszához, annál is inkább, mivel elmondásuk szerint van olyan kérdésük, amely(ek)re már nem egy, hanem jóval több hónapja hiába várják a megígért és kötelezően közlendő hivatalos írásbeli közlést, lett légyen az akár mellébeszélő magyarázkodás. Szóvá tette ezt a helyben ellenzékben lévő kormánypárti oldalhoz tartozó Mokánszky Zoltán és Szabó Csaba mellett a papíron döntéshozó balliberális többségben ülő Ferjancsics László is. Sőt utóbbi, az előző Matkovich-ciklusban még alpolgármesteri tisztséget betöltő döntéshozó egyenesen példátlan kötelezettségszegésnek nevezte a városvezetés eljárását, a feleletek elmaradását.
Így aztán a tavalyi árvíz elleni védekezésre és az utólagos kármentesítésre igényelhető állami vis maior támogatással kapcsolatos napirendi pont tárgyalásakor újból több képviselő feltette a kérdést, vajon lesz-e számonkérés, politikai felelősségvállalás annak kapcsán, hogy az önkormányzat nem megfelelően pályázott – mint elhangzott, emiatt csaknem 70 millió forint kárt kell elkönyvelni a városi költségvetésben.
A napirendi pont tárgyalásakor Matkovich Ilona polgármester még a kártékony, alkalmatlan városvezetői (nem) ténykedés kollektivizálásával, azaz a felelősség áthárításával is megpróbálkozott, az alpolgármesterek közül Inotay Gergely és Rozmaring Sándor bőszen félrenézegetett és hallgatott, miközben Kiss Zsolt látszólag hozzáértően írogatni látszott az előtte fekvő paksamétán.
Az első sorszámú, a gazdasági ügyekért felelős alpolgármester nyilvánvaló pótcselekvése annyira feltűnő volt, hogy felmerülhet: talán pont-pont-vesszőcskéket rajzolgatott-e a felelősök karakterizálása érdekében, netán máris elkezdte megfogalmazni a képviselői kérdésekre adandó magyarázkodás vázlatát, netán a lemondása indoklását…
Mert az biztos, hogy az elhibázott pályázás kapcsán nem elsősorban a hivatali munkatársak körében kell(ett) illetékest keresni, hanem leginkább a közpénzből busásan megfizetett városvezetői kvartettben – szögezzük le, túl sokan vannak a feladatra, olyan sokan, hogy minden jel szerint nem is férnek hozzá egymástól a valóban fontos tennivalókhoz.