Ferenc Zoltán állandó diakónus, közgazdász, politológus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense volt a vendég a Lélekjelenlét podcast legutóbbi műsorában, a beszélgetés során a többi között hangsúlyozta: azt vallja, hogy hitből fakadó kötelesség a teremtett világ védelme, ugyanakkor különbséget kell tenni természetvédelem és teremtésvédelem között.
– Szociológusként, politológusként miért határozta el, hogy diakónus lesz? – kérdezte a vendéget Takács Bence, a Lélekjelenlét adásainak egyik állandó műsorvezetője.
– Elég későn fogalmazódott meg bennem, hogy diakónus legyek, inkább az egyházban való szolgálat, az egyházhoz való kapcsolódás igénye, vágya volt erőteljesebb. Gyermekkoromban jártam hittanra, templomba, aztán egyetemre kerültem, kinyílt a világ, közben megváltozott a rendszer és elsodródtam az egyháztól, a hitem gyakorlásától. Tulajdonképpen a családalapítás, majd az első gyermekünk születése hozott változást, illetve amikor 23 évvel ezelőtt egy olyan településre költöztünk, ahol szó szerint senkit sem ismertünk. Egyik vasárnap azzal a céllal mentünk el a templomba, hogy kapcsolatba kerüljünk másokkal. Közösséget kerestünk és találtunk. Újszerű dolog volt, hogy elmentünk egy felnőtt hittan csoportba, ahol szeretettel fogadtak és befogadtak. Ez ébresztett rá arra, hogy a hitem megélésének egészen más módjai és dimenziói vannak, mint ahogy a gyerekkoromból hozott hittani élmények és egyháztapasztalatok alapján gondoltam.
A teremtésvédelmi referensi szolgálat kapcsán a műsorvezető először a fogalmak tisztázására kérte Ferencz Zoltánt, annak megvilágítására, mi a különbözőség a természetvédelem és a teremtésvédelem között?
– Sok a különbség, meg sok a hasonlóság. A természetvédelem kifejezést nagyon régóta ismerjük, a teremtésvédelem kifejezéssel pedig mostanában kezdünk ismerkedni, holott mind a kettő egy tőről fakad. Az embernek köze van a természethez, vagy kihasználja vagy harmóniában él vele. Már a 19. század végén megjelentek különböző természetvédelmi mozgalmak, különböző kezdeményezések, amelyek megpróbálták az ember és a természet viszonyát kiegyensúlyozni. Ekkor jöttek létre az első nemzeti parkok az Egyesült Államokban, Budapest környékén ekkor alakultak az első természetjáró körök. Az ember érezte, hogy eltávolodott a természettől az ipari forradalom és a városiasodás hatására. Spiritualitás nélküli folyamat volt, amikor a 20. század második felében a természetvédő mozgalmak, a zöld mozgalmak, a civil kezdeményezések, helyi közösségek a természet, a környezet védelme érdekében összefogtak.
– Szeptember 19 és 21 között rendezik meg a Katolikus Társadalmi Napokat Vácott és ennek keretében a „10 éves a Laudato si” c. konferenciát. Mit várhatunk ettől?
– Egyik központi témája a váci KATTÁRS-nak a teremtésvédelem és az életvédelem. A teremtettségünk kerül a középpontba. Igazából azt várjuk, hogy egy olyan fórumon, amire az egyházon belül és az egyházon kívül is odafigyelnek, ez a téma előkerül és tudós szakemberektől kezdve az egyház képviselőin át elmondják az aktuális álláspontjukat. Ebben a kérdésben felelősségünk és feladatunk van. Reményeink szerint megmutatkoznak azok a csoportok, azok a teremtésvédelmi körök, amelyek akár az egyházmegyében, akár országszerte már létrejöttek, és helyi szinten megvalósítják a környezetünkkel harmóniában lévő életmódot, szemléletmódot.
A Laudato si enciklikával kapcsolatban Ferencz Zoltán hangsúlyozta, hogy azt a kérdést helyezi a fókuszba, hogyan viszonyuljon a keresztény ember a környezethez és mit tehet a védelmében.
– A szelektív hulladékgyűjtésnél sokkal fontosabb lenne a fogyasztás csökkentése, a rendelkezésünkre álló javak megfontolt használata. A Laudato valójában egy szociális enciklika, amely ráébreszti az embereket, hogy nekünk kell megváltozni, ha meg akarjuk menteni a környezetünket.
A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastje, melyben a műsorvezetők és vendégeik egyaránt foglalkoznak hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal, hiteles példákat felmutatásával segítendő a keresztény hitünk mentén történő értékválasztást, válaszkeresést.