A februári testületi ülés maradékának márciusi pótlásakor a városházi díszteremben jártasabb régebbi motoros sajtósok, no meg maguk a képviselők, hivatali dolgozók is csak ámultak, hogy lám, mégis lehet olyan fotós, aki ülés közben ide-oda helyezkedhet, hogy minél jobb szögeket találjon a fényképezéshez, tehát vannak az egyenlők meg az egyenlőbbek?
No de csak addig nézte el (a jelek szerin ezúttal kedvére való) „kihágást” őakarnoksága, ameddig Szabó Csaba képviselő fel nem kérte, hogy ugyan ez esetben is szerezzen már érvényt a saját korlátozó intézkedésének, kérje fel a fotóst, hogy ne hagyja el a sajtósoknak kijelölt helyeket.
Pestiesen fogalmazva rém ciki volt a helyzet, a messzebbről jöttek nyilván fennakadhattak, hogy mifelénk ilyen korlátokat szabhat a sajtó munkavégzése kapcsán a polgármester, mint valami
teljhatamú diktátor.
Hozzátehetjük, hogy a polgármester ennél sokkal jobban akadályozza a szabad sajtómunkát: aki nem tetszik neki, annak nem válaszol, annak nem küldet meghívót a városvezetői szpícsekre, bezzeg a liblingekkel hú de szeret bájologni, másokat bírálva vagy épp cukiskodón kábítva a lakosságot a közpénzből fizetett, ám egyelőre az ő rövid pórázán rángatott, az ő kézi-vezérlésével működő hivatalos helyhatósági médiában.
És akkor még ide kell venni az elhíresült, botrányos, megalázó szájzárrendeletet is, miszerint cégvezetők, hivatali dolgozók csak előzetes városvezetői cenzúrázás után vagy leginkább még úgy sem nyilatkozhatnak különböző közérdekű kérdésekről, nehogy már véletlenül valamiféle kritika is elhangozhasson a városvezetés viselt dolgairól, intézkedéseiről, terveiről…
Nagy kérdés, hogy a képlékennyé vált képviselő-testületi többség változatlanul hagyja-e a Matkovich-i rendszernek ezt a vonatkozását, vagy itt is megpróbálja helyreállítani a demokratikus viszonyokat, talán erre is lehet remény az elkövetkező időszakban..