Áder János volt köztársasági elnök és felesége, Herczeg Anita volt a kérdezett vendég a Rétvári Bence országgyűlési képviselő kezdeményezésére életre hívott Váci Polgári Est sorozat 2025-ös évadának februári találkozóján, amely alkalomból a várakozásnak megfelelően újra zsúfolásig megtelt az elmúlt években a város kiemelkedő, sőt kétségkívül legfontosabb közéleti fórumhelyszínévé vált Piarista Kilátó Központ nagyterme.
A volt köztársasági elnök értelemszerűen megkapta azt a kérdést is, hogy melyik politikusi pozíciója volt az, amit utólagos értékelése szerint a legnagyobb kihívásának vél és amiben a legnagyobb eredményt tudta elérni, nos erre válaszul – talán sokakat meglepő módon – a 2002-es választások utáni mintegy másfél éves időszakot emelte ki.
– Négy év kormányzás után nagyon kicsi, paraszthajszálnyi különbséggel alulmaradtunk a választásokon. Akkor ugye a párt elnöke háttérbe húzódott, a polgári körökbe eljárt, de a párt működtetése, irányítása, a szervezet egyben tartása az ügyvezető alelnök feladata lett, ezt a lehetőséget akkor én nyertem meg képletesen szólva. Ahogyan aztán a frakcióvezetést is. Tehát ezt a kettőt egyszerre el kellett látnom. Nem volt egyszerű. Annál is kevésbé, mert sajnos egy kicsit hitehagyottá váltunk, hiszen számosan úgy gondolták közülünk, szerintem nem ok nélkül, hogy az 1998 és 2002 közötti kormányzati időszaknak komoly eredményei voltak, és nagyon sokan nem tartották méltányosnak a szavazási eredményt, értelemszerűen ők is elfogadták, de nem tartották méltányosnak, nem találok jobb kifejezést erre az érzésre. Ebben a helyzetben kellett előlépni az első sorba, és mindent megtenni annak előmozdításáért, hogy talpra álljunk, újra megerősödjünk. Finoman fogalmazva érdekes, a családi életünkben is egy különös próbatételt jelentő időszak volt, de végigküzdöttük, úgy gondolom, igen derekasan – mondta Áder János.
A két cikluson át tartó államfői megbízatása kapcsán aztán négy momentumot, voltaképp négy beszédet emelt ki a maguk idejében különösen nehéznek megélt élethelyzetként, olyan momentumként, amelyeket talán visszatekintve is afféle mérföldköveknek lehet tekinteni.
– Elmenni Auschwitz-Birkenauba, ami egyébként Magyarország legnagyobb temetője és ott beszédet mondani a holokauszt emlékév kapcsán, nos igen, ez sok álmatlan éjszakát jelentett előzetesen, aztán katartikus élmény volt megélni, hogy a mikrofontól eljőve odalépett hozzám az akkori izraeli főrabbi és megsimogatta az arcomat, ez a maga spontaneitásával együtt egy rendkívül szokatlan gesztus, nem csoda hát, hogy nagyon megindított.
– A másik az Trianon, ennek századik évfordulójára érkezett a felkérés, hogy mondjak beszédet a parlamentben, ami aztán annyira megtetszett a közszolgálati televíziónak, hogy egy, a centenárium alkalmából készült kis filmben a korabeli felvételek alatt én vagyok a narrátor ezzel az országgyűlés plénuma előtt elhangzott emlékezéssel.
– A harmadik az Eucharisztikus kongresszus tanúságtétele, tudtam, hogy ez életem legnehezebb beszéde lesz, így is lett. Na ez tényleg nem egy szokványos politikusi élethelyzet, hitéleti kérdésekről beszélni úgy, hogy ez érdekes, izgalmas, hiteles is legyen, miközben ne legyen szereptévesztő sem. Ebből a szempontból nem is baj, hogy az eredeti dátumhoz képest még egy évet érlelhettem a mondanivalót, hiszen ebben az időszakban is jöttek olyan újabb impulzusok, amelyeket nem hagyhattam szó nélkül.
– És akkor legyen a ráadás a szerbiai Csúrogon, vagy Csurovon felállított emlékmű előkészítésének, felavatásának története, bár időrendben ez kívánkozott volna az első helyre, és abból a szempontból is kiemelkedő alkalom, hogy ekkortól a múltbéli sérelmek helyett a kölcsönös megbékélésről, közös fejlesztésekről, az összefogásról szóló új időszámítás kezdődött a két állam kapcsolatában. De visszatérve magára a jeles eseményre elmondhatom, hogy Tomislav Nikolić államfő kollégámmal együtt már évek óta egyeztettünk erről a kezdeményezésről, az ünnepség forgatókönyvéről, hiszen az mindkét oldalon komoly társadalmi visszhangra számíthatott, ha ő bocsánatkérést fogalmaz meg az 1944-1945 között a hazájában meggyilkolt magyarok lemészárlásáért, jómagam pedig megteszem ugyanezt a belgrádi parlamentben a magyar katonák által egy évvel korábban elkövetett kegyetlenségekért. Úgy gondolom most is, hogy ezek bizony történelmi pillanatok voltak.
Az est utolsó részében csatlakozott az emelvényen helyet foglalókhoz Herczeg Anita, a korábbi államfő felesége is, hiszen ő vezeti a koronavírus-járvány árváit nagykorúvá válásukig vagy diplomaszerzésükig segítő, a váciak körében különös tiszteletnek örvendő Regőczi István atyáról elnevezett alapítványt, az ezzel kapcsolatban elhangzottakra visszatérünk.
Azt viszont már most jelezzük, hogy e hónap végén Meláth Attila, a váci baptista gyülekezet lelkésze lesz a Váci Polgári Est kérdezett vendége.