A Váci Egyházmegyében Kenyeres Lajos, tiszavárkonyi plébános volt az a tragikus sorsú pap, aki a kommunizmus idején vált áldozattá: 1957. február 28-án brutálisan meggyilkolták. Halála a totalitárius rezsim alatt zajló vallási és politikai elnyomás szomorú és tragikus példájaként vonult be a történelembe.
Kenyeres Lajos 1908. január 3-án született Rákóczifalván, egy harangozó fiaként. Középiskolai tanulmányait a szolnoki Állami Főgimnáziumban végezte, majd érettségi után a váci Hittudományi Főiskolára nyert felvételt. 1930-ban Vácott szentelték pappá.
A rendelkezésre álló dokumentumok, a nyomozás során feltárt tények alapján számos részletében rekonstruálható a végzetes nap. Kenyeres Lajos plébános azon a délutánon hittanórát tartott a szomszédos faluban, Vezsenyben, majd elindult kerékpárján Tiszavárkonyba. Biciklijén hazavitte a gátőr gyerekeit, azután tovább haladt a Tisza-gáton. Ekkor már lesben álltak a támadók (a történtek szakértő kutatói hat-hét emberről beszélnek), akik felkészültek a brutális tettre. Egy kifeszített drótkötéllel megakasztották a kerékpárt, rárontottak a földre zuhant plébánosra, és ütni-verni kezdték. A nagytermetű, erős papot azonban nem tudták azonnal agyonverni, a Tiszához vonszolták, és egyikük tarkón lőtte. A holttestet a folyó partfalának alján elföldelték, a biciklit a vízbe hajították.
Néhány nap múlva a Tisza apadni kezdett, és a gátőr rátalált a kerékpárra. A megtalálót megfélemlítették: nem mondhatott el senkinek semmit. A rendőrség elterjesztette, hogy Kenyeres Lajos disszidált, de ebbe nem nyugodtak bele a családtagok. Kenyeres Lajos unokahúga, aki nagy szeretettel, könnyek között beszélt a vértanúról, a szoboravatás alkalmával a Magyar Kurírnak elmondta, a család utólag értesült arról, hogy Lajos atyát már korábban is megverték, mert erről ő nem beszélt nekik. Nem hitték el a rendőrség „meséjét”, még Kádár János közvetlen környezetében lévő embereknél is érdeklődtek Kenyeres atyáról – hiába. Kérdéseikre még sokáig nem kaptak választ.
Egy év múlva, 1958. február 28-án Martfűnél egy halász a megáradt Tiszában egy férfi holttestére bukkant. A testet Budapestre szállították, a kórházban kiállított „Halottvizsgálati bizonyítvány” szerint a halál oka „gerincvelő-roncsolás”, és „lövési sérülés”. Kenyeres Lajos holttestét a testvérei azonosították.
2017-ben, halálának 60. évfordulóján fából faragott szobrot avattak Tiszavárkonyban Kenyeres Lajos emlékére, az alkotást Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke áldotta meg, s ugyanő a katolikus főiskola múlt hét végi, a mártíromságot fókuszba állító teológiai konferenciáján is megemlékezett a vértanú plébánosról.
Ima Kenyeres Lajos mártír pap boldoggá avatásért
„Mennyei Atyánk! Te Kenyeres Lajost hívtad szolgálatodra, és a papszentelés kegyelme által híveid pásztorává tetted őt. Arra hívtál bennünket, hogy tanúid legyünk a világban. Ennek a tanúságtételnek kell jelen lennie életünk minden mozzanatában. Mennyei Atyánk, Te elhalmoztad Lajos áldozópapot áldásoddal és sokféle kegyelmeddel.
Te az ő szavaival és írásai által tanítottad hívő népedet. Te adtad neki azt a kegyelmet, hogy az igazság és béke érdekében népedért felemelje szavát a világ nagyjai előtt. Köszönjük neked, hogy megadtad neki a lelki erősség kegyelmét! Hálát adunk neked, hogy nemcsak szavaival és írásaival, hanem életének föláldozásával is tanított bennünket az önfeláldozás értékéről. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy közbenjárását megtapasztalva bizonyságot szerezzünk arról, hogy befogadtad őt mennyei dicsőségedbe!
Add, hogy minél előbb tisztelhessük a boldogok, majd pedig a szentek között! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.”