A Tragor Ignác Múzeum a Vác 950 évforduló apropóján tető alá szeretne hozni egy, a helyi cukrászdákhoz kapcsolódó tematikus időszaki kiállítást, amelyhez tárgyi emlékeket (kiskanál, szalvéta, fotó, egyéb dokumentum) gyűjt a lakosság bevonásával.
Az elsők
A cukrászipar fellendülése Magyarországon a 19. század második felére tehető, amiben nagy szerepet játszottak a külföldről, elsősorban Svájcból érkezett mesterek. Közéjük tartozott Rostetter Keresztély is, aki 1873-ban Vácon, a Kossuth tér és a Káptalan utca sarkán nyitotta meg kávéházát és cukrászdáját, ahol alkalmi süteményeket, mákos- és diós patkókat, valamint teasüteményeket fogyaszthattak a váciak. 1884-től már csak a cukrászdát üzemeltette, fejlesztette,1895-ös halálát követően özvegye és fia, Rostetter Krisztián – Kugler Henrik tanítványa – üzemeltették tovább – olvasható a múzeum bejegyzésében. A város főterén 1885-ben nyitotta meg az első cukrászdát Blázsovits János (a mai Március 15. tér 15. szám alatt). A cukrászda hamar a helyiek egyik kedvelt találkozási pontja lett, ahol nemcsak finom süteményeket (diós és mákos patkót, tortákat, teasüteményeket, parfékat, házi csokoládékat), hanem különleges italokat (malagabor, szörp, jegeskávé) és fagylaltot is fogyaszthattak. A két világháború között több cukrász nyitott cukrászdát a városban, közülük a legsikeresebben és a leghosszabb ideig a Szabó cukrászda, valamint a Vasas testvérek cukrászdái működtek.
Közelmúlt
Három ikonikus „maszek” cukrászdára még sokan emlékezhetnek Vácon. A Pannónia ház mellett volt az egykori Boda cukrászda, Krupp Ferenc 1936-ban kapott iparengedélyt a Csányi körúti cukrászdája nyitására (a legtöbben azonban a Posta parki cukrászdájára emlékeznek), a Szentháromság téren a Gyurcsok-cukrászda várta a vendégeket finom fagylalttal és cukrászsüteményekkel.
Sikeres jelen
A sikeres váci cukrász hagyományoknak ma is vannak letéteményesei, elég csak az Év Cukrászdája díjat már többször is elnyerő Mihályi Patisserie-re vagy épp a tavaly a Magyarország Tortáját (Mákvirág torta) kiötlő és elkészítő mesterre, az Édes Vonal cukrászdát vivő Kovács Alfrédre gondolni.
Még a múlt év második felében Kovács Alfréd is vendég volt az egyik Váci Polgári Esten, az eseményen egy kérdésre válaszolva így nyilatkozott:
„Nem kacsintgatok külföldre, ezt nem tartom kihívásnak, én már attól elég boldog vagyok, ha idehaza odajön valaki és azt mondja, hogy ez vagy az a süteményünk nagyon finom volt, az sem zavar, ha valaki kerek-perec kimondja, ha valami nem ízlett neki. A lényeg, hogy idehaza szót érthetünk egymással, nyíltan és őszintén társaloghatunk, ami más, alapvetően amúgy boldogabbnak mondott országokban már nem ennyire egyértelmű a szinte kötelező píszí modorosság miatt. Persze ajánlatos világot látni, más kultúrákat megismerni, de ilyen kalandok közben jó ráébrednie az embernek, hogy ő voltaképp nagyon jó helyen volt, lesz ott, ahol született. Nagyon sokat hallja az ember, hogy külföldön így jobb, meg úgy jobb, de aztán nagyon sokszor kiderül, hogy az azért nem úgy van, külföldön mindig külföldi marad az ember. Inkább jobban becsüljük meg azt, ahol élünk, itt is folyamatosan adja az élet a lehetőségeket.”
A tárgyi emlékekkel kapcsolatban a Tragor Ignác Múzeum a Facebook-oldalán vagy az alábbi elérhetőségeken várja a jelentkezéseket: 06/30 – 018-1914, muzeumvac13@gmail.com.