Vasárnap véget ért a 2025-ös ökumenikus imahét, amelynek keretében a hat különböző templomban, imaházban tartott igehirdetésekhez ezúttal véradó nap is kapcsolódott a kisváci református gyülekezeti teremben.
A 2025. évi ökumenikus imahét lelki-szellemi útmutatását a bosei (Olaszország) monasztikus közösség szerzetesei ajánlották a hazai egyházak és gyülekezetek számára. A kolostorban élő testvérek egyszerű életet élnek. Munkával keresik életük szükségleteinek anyagi fedezetét: különféle szakmákban dolgoznak, van gyümölcsösük és veteményeskertjük, ikonfestő és asztalosműhelyük, nyomdájuk és könyvkiadásuk, teológiai, biblikus szolgálatot végeznek. Napi háromszori elcsendesedésük kegyességi életük külső kerete.
A 2025. év igazi ökumenikus esztendő. A niceai zsinat 1700. évfordulója és az itt elfogadott egyik legrégebbi keresztény hitvallásunk keletkezésének esztendeje. Nagy Konstantin császár nevéhez fűződik egy új korszak kezdete, amikor is a keresztény hit elfogadott vallás lett a Római Birodalom területén, s befejeződött a keresztényüldözés időszaka.
Az elmúlt heti történelmi visszatekintés és emlékezés célja tehát kettős volt: hálával emlékezni azokra, akik a 4. század elején felelős hittel fontosnak tartották keresztény hitünk összefoglalását, nyílt és őszinte megvallását, ugyanakkor tükröt tartanak a ma embere elé, s kérdésként hangozhat a hívő lelkekben: hisszük-e az ősi hitvallásban olvasott vallomást?
Az ökumenikus imahét váci eseménysorozatának nyitányán Detre János evangélikus lelkész többek között így fogalmazott: „Igen-igen megosztott világban élünk, mely világ bizony egyre komolyabb és ijesztőbb jeleket mutat, de hát az emberek miatt, a megosztottságunk miatt is van így. Mértéktelenül el tudjuk mélyíteni a szakadékokat, árokásásban, szakadékmélyítésben, kapcsolatok ellehetetlenítésében kiválóak vagyunk. De az, hogy a közösséget tényleg megéljük, az már nagyon nehéz kérdés. Kihívás, ami nem lehetetlen, hiszen Istennek, Istenben minden lehetséges.”
Az első alkalom igehirdetője Varga Lajos segédpüspök volt, aki a következő gondolatokkal adta meg az imahét alaphangját:
„Krisztus urunkat meg kell vallani, és amikor az ember elkezd beszélni, akkor nem elegendő az, hogy vannak érzelmei, amelyek Istenhez kötik, illetve Jézus Krisztushoz, hanem ha az ember beszélni szeretne, akkor szükség van érthető szavakra is, mert hiszen az ember a belső lelki élményeit, beleértve a hitélményeket is, csak akkor tudja kifejezni, ha értelmének a segítségével mindazt, amit a lelkében átélt, szavakba, fogalmakba is tudja önteni. És éppen ezért nagyon jelentős volt a mi kereszténységünknek a történetében a niceai hitvallásnak a megfogalmazása.
Ebben elismerjük az Istent teremtő urunknak, úgy, ahogyan az ószövetségi szentírásban, a teremtés könyvének az első lapjain erről olvashatunk, s ebben a hitvallásban megvalljuk azt, hogy Jézust mindannyian Krisztusnak, azaz Messiásnak tartjuk, megváltónak tartjuk, a világ üdvözítőjeként fogadjuk el az ő személyét, és ebben a niceai hitvallásban megvalljuk azt is, amit az apostolok cselekedeteiben olvasunk, hogy a mennybe fölment Jézus az Atyától elküldte számunkra a szentlélek úristent, a harmadik isteni személynek pedig fő szerepe hogy emlékezetünkbe idézze Jézus Krisztusnak a tanítását, illetve az úr Jézus szándéka szerint kiárassza ránk azt a kegyelmet, amelynek révén a mindenható Isten megszentel bennünket…
…Nagyon fontosak azok a lelki élmények, amelyeket szívünkben-lelkünkben átélünk az Úristennel kapcsolatban, ennek ellenére azonban nagyon érdemes foglalkozni akár azokkal a szavakkal, legfőként azokkal a szavakkal, amelyek a szentírás lapjain olvashatók Jézus Krisztusról, és nyilvánvalóan érdemes foglalkozni a niceiai hitvallásnak is egy-egy szakaszával, amelyek összefoglalják azt, hogy mit jelent számunkra a Mennyei atya, ki az a Jézus Krisztus, és hogyan van kapcsolatban a szentlélek úristen akár az atyával, akár az úr Jézusnak a személyével.”
További igehirdetők voltak az imahéten a napok sorrendjében: Dr. Borsi Attila református lelkipásztor, Meláth Attila baptista lelkipásztor, Detre János evangélikus lelkész, Szőke Attila Szilárd református lelkipásztor, Csuka Tamás nyugalmazott református püspök, Marton Zsolt megyéspüspök, Stanislaw Biegun deákvári káplán.