Rendkívül erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a már a 31. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, januári száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő írások vonatkozásában, a közszolgálatiságtól, kiegyensúlyozottságtól, hitelességtől fényévekre zuhant hivatalos helyi médiában elhallgatott eseményekről szóló hiánypótló tudósításokról nem is beszélve.
Kucsák Gábor felelős szerkesztő évindító írásában többek között megemlíti, hogy az Arcanum Kft. digitalizálta a Váci Polgárt, így az első számtól kezdve maradéktalanul elérhető a folyóirat az interneten is.
„Amikor az említett kft. igazgatója visszahozta a folyóiratokat, kérdezett az újságról. Elcsodálkozott, hogy ez a lap még működik, mert az ehhez hasonlók már rég megszűntek, vagy csak digitálisan jelennek meg. Örült, hogy még van ilyen. Köszönet a Váci Polgárt pártoló közösségnek!” – olvasható a vezércikkben.
Nyilván másutt is sokan örülnének, ha lenne a településnek független nyomtatott sajtóorgánuma, nálunk meg egyenesen olyan fontos a Váci Polgár, mint a falat kenyér az éhezőnek.
Főleg miután az áldemokratikus Matkovich-rendszerben a hivatalos helyi média – nagy számban a polgármester messzebbről ideejtőernyőzött jóembereinek bértollnokságával – csúsztatásokra, a városvezetők szennyesének mosására, a politikai ellenlábasok lejáratására, összefoglalóan a lakosság félrevezetésére szakosodott.
A hivatalos városházi sajtó sandaságának szemléltetésére a Váci Polgár kolumnista főmunkatársa, Szórád Ágnes egy különösen felháborító példát hoz fel a januári számban, jelesül a Váci Hírnök novemberi számának egy, a székesegyház történelmi léptékű felújítását rossz színben feltüntetni igyekvő szómenést – amiről könnyedén az gyanítható, hogy az állítással szemben valójában nem olvasói levél, hanem párnás ajtó mögül megrendelt szerkesztőségi fröcsögés.
Így ír a Váci Polgár publicistája: „Adva van Vác városában mindenki előtt tiszta szívnek tiszta szándékával örülni. A felújított székesegyháznak is. Mikor erről eszmélődöm, egy írás kapcsán teszem. (VH novemberi száma: »Hiába az aranyzsinór, ha rongyos a nadrág.«) Bevallom, meglepett. Ünneprontó gondolatiságot érzek mögötte, némi csipkelődő hangnemben. Őszintén sajnálom, nem kegyes dolog. Két szó mocorog a fejemben: a tisztázódás és a világosodás. Vác sokfelekezetű város. Keresztényei ugyanolyan polgárai, mint a nem hívők. Egy jó városvezetés nem tesz különbséget a világi és a szakrális Vác között. Nem erkölcsös ily módon szembe fordítani a polgárait. A fölújított székesegyház a világi Vácot is gazdagítja. Vác mint püspöki székhely a pártállamtól már amúgy is »különleges figyelmet« és »speciális törődést« kapott. Fojtó »aranyzsinórja« ott volt a váci egyházi hitélet és a magyar kereszténység nyakán. Jó lenne, ha a pártállami múlt, szemlélet és ideológia nem kísértene városunkban…”
A lap beszámol arról is, hogy első alkalommal Pető Csilla, a kormánypártok korábbi önkormányzati képviselője érdemelte ki a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány „Az év hálózati önkéntese” kitüntető elismerését.
A Császármorzsa című rovatban ezúttal a Cházár András EGYMI Pivár Ignác Tagintézményének környezet- és természettudatosságra nevelő pedagógiai programjának eredményeiről, terveiről számol be a Váci Polgár.