Bogányi Gergely zongoraművész, városunk díszpolgára még az év elején, a februári Váci Polgári Esten többek között azt is elmondta, hogy mindig, már kiskorában vágyott komponálni, az ötvenet betöltve pedig egyre egyértelműbb számára, hogy ez előbb-utóbb átveszi majd a hatalmat a zenészi hivatásán belül, persze úgy, hogy nem lecsupaszított, technikai algoritmusokkal manipulált úgymond modern zajt hoz létre, hanem klasszikus értelemben komponál, üzeneteket közvetítendő.
A Bogányi-szerzemények sorában kiemelkedő alkotás a Concerto Intenso című fagottverseny, amelynek novemberben, a Magyar kincsek ünnepén volt a budapesti ősbemutatója, majd felcsendült a mű a MÜPA adventi hangversenyén és a harminc éve alakult Erdődy kamarazenekar december 2-án tartott jubileumi koncertjén is a Pesti Vigadóban.
A mű kapcsán így írt közösségi média oldalán a zongoraművész-zeneszerző:
„Meghatározó élmény volt együtt dolgozni a Concerto Intenso című fagottversenyemen Bogányi Bencével, az öcsémmel. Hiszen könnyű lett volna csak annyit mondani, és nemegyszer mondhatta volna is, hogy »ez túl nehéz«, »ez nem jó«, »ezt írd át«, »ezt így nem lehet«, »ennek így nincs értelme«, miközben tényleg kihasználtam a fagott teljes hangterjedelmét a kontra B-től a kétvonalas E-ig, és kihoztam belőle a technikai bravúrok maximumát. A célom nagyszabású fagottverseny, szimfonikus versenymű megírása volt, ami – a visszajelzések szerint is – sikerült…
Ez a darab zenekarnak, karmesternek is kihívás, ezért külön köszönöm másik testvéremnek, Bogányi Tibor karmesternek, hogy az ősbemutatón olyan inspirálóan és bravúrosan vezényelte ezt a Győri Szimfonikusoknak, illetve Keller Andrásnak és a Concerto Budapestnek a tökéletes előadást…
Többen kérdezték a fagottverseny kapcsán, melyet Bence testvéremnek írtam, hogy a testvéri szeretet, vagyis a kettőnk közötti bizalom növelte-e az alkotás szabadságfokát? Ez így volt. De el kell áruljam így utólag, hogy a darab születése közben sokat viccelődtünk, mert Bence nem annyira testvéri szeretetként, inkább testvéri bosszúként értékelt egyes részeket.
Ami persze mind nem igaz, de az igen, hogy nagyon jól ismerem őt zenészként és művészként, ezért bátorkodtam hajmeresztő technikai megoldásokkal előhozakodni.
Ugyanakkor, mivel nem vagyok fagottművész, nem ismerem pontosan a fagott technikai paramétereit, emiatt különösen fontos volt, hogy bizonyos fogásokra és lehetőségekre rákérdezhettem az alkotási folyamatban.
Bence hozzáállását dicséri, hogy kihívásként kezelte a technikai nehézségeket, nem állt meg ott, hogy ezt így nem lehet, meg úgy nem lehet, hanem – miután megállapította, hogy az elgondolásom képtelenség – csak azért is megoldotta a helyzetet.”
Alig több mint egy hónapja, hogy a Magyar kincsek ünnepén a fővárosban is bemutatták Bogányi Gergely „Concerto Intenso” című fagottversenyét, amelynek megírására testvére, Bogányi Bence inspirálta a szerzőt.
A Fidelio című portál munkatársa feltette a kérdést a szerzőnek, hogy ebben az esetben milyen lelki tényezők, hangulati elemek játszottak közre a darab komponálásában?
– Talán ez az eddigi legnagyobb kompozícióm, amelynek megírásakor bátran feszegethettem a fagott határait, hiszen számíthattam a testvérem briliáns hangszertudására és zenei készségére, amely analitikus, aprólékos hozzáállással párosul. Úgy érzem, kellően nehéz lett a technikai rész, és nagyszabású, szimfonikus művet sikerült alkotni óriási szólóval. A háromtételes mű felépítése klasszikus, mondanivalója, stílusa pedig romantikus, illetve posztromantikus. A darab novemberi budapesti bemutatója volt az egyik nagy élményem az idén: lenyűgözött, ahogyan a Concerto Budapest együtt játszik Bogányi Bence fagottművész testvéremmel a Zeneakadémia nagytermében.