LAPSZEMLE: KIEMELKEDŐEN GAZDAG TARTALMAT KÍNÁL AZ OLVASÓKNAK A VÁCI POLGÁR OKTÓBERI SZÁMA IS

Nagyon erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a 30. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap aktuális, októberi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő, hiánypótlóan tudósító írások vonatkozásában.

Magától értetődő módon a legutóbbi hetek jóval több mint helytörténeti jelentőségű eseménye, az elmúlt csaknem három évben átfogó belső felújításon átesett Nagyboldogasszony székesegyház újbóli átadása szolgáltatta a témát a címlapfotóhoz: Dér Dezső kiváló feltétele jól érzékelteti, milyen csodálatos átalakulás történt a templombelsőben, azon belül is a szentélytérben.

Kucsák Gábor felelő szerkesztő vezércikkében a gondolatmenet alapját az az idea adja, hogy akár szebb, kevésbé riasztó is lehetne a világ, ahol a jó hírekről is szívesen értesülnének a médiafogyasztók, nem csupán a halál, a pusztulás, a dekadens celeb hitványságok tudósításai érnék el az ingerküszöböt.

A szerző megfogalmazza persze azt is, hogy egy békésebb, szerényebb, önzetlenebb világ sajnos hiú ábránd, sok minden már menthetetlenül elveszett, s a veszteséglistára írja a szerkesztő az öreg kontinens, Európa nagy részét is.

„Európa nagy része elveszett. Mire alapozom ezt. Arra, hogy abban az országban, amelyik befogad egymillió fiatal muszlim embert, húsz év múlva jelentős népesség válik belőlük, amelyik követeli jogait. Építenek mecseteket, a müezzinek imára szólítanak. Ez ne zavarjon senkit, de a harangszó, a kereszt zavarja őket. Alapítanak pártot is. Ajánlom ezeknek az országoknak a magyar Himnusz sorait: »Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában.«”

Juhász Péter főmunkatárs az utóbbi hónapokban kétségtelenül alaposan átalakult hazai politikai erőtér legújabb balliberális oldali főszereplőjének eddigi megnyilvánulásaiból kiolvasható opcionális jövőkép egyes lehetséges jellemzőiről gondolkodik, negatív utópia ez a javából.

„LM = »legnagyobbmagyar« abban különbözik más, a tudásuk hiányát hanggal, arroganciával pótlóktól, hogy ő tudja a megoldást. Ő több pénzt adna az egészségügynek, az oktatásnak, a vasútnak, mostantól talán a katasztrófavédelemnek is. Lehet az is, hogy egyszerűen betiltaná az árvizeket, ha kell, jogi eszközök igénybevételével számoltatná el a folyókat. Mindenképpen adót csökkentene és bért növelne. A kevesebből mindenkinek több jut! Az magától értetődik, hogy a jólét mellett demokrácia is lesz, meg jogállam. A migránsok úgy nem jöhetnek be, hogy bejöhetnek. Forráshiány, deficit nem lesz, mert ami kell, azt elvesszük a gazdagoktól, a burzsujoktól, kapitalistáktól, népnyúzóktól, kulákoktól, a klérustól, most a NER lovagoktól. Hogy ki a gazdag, azt mi állapítjuk meg, a hiány mérete szerint…

A 2010 óta ázó, átázott, rossz hangulatú ellenzék… néha – akarva-akaratlanul – szembesül azzal, hogy egy »kolodkónyit« sem voltak képesek alkotni, hacsak az Osztapenkót nem!
Mátyás forradalomba vezette az országot, János az összedőlésbe, Gyula sehová, Ferenc a csődbe. Majd most LM!
Félő, hogy az ő programja is csak az, mi elődeié volt – Henry Ford egy mondását alkalmazva: »Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.«”

Szórád Ágnes főmunkatárs is szentel egy-két bekezdést a főficsúr arcélének élesítésére egyik kolumnás írásában: „A Tisza Párt vezetője a legmagasabb szintű kihasználója, jóléti élvezője volt hazája 14 év alatt elért eredményeinek anélkül, hogy annak gyötrelmes, verejtékes, küzdelmes munkájában részt vett volna. Követőiben honnan hát a morális öntudat, ítélkezés hazájuk elért értékeit leminősíteni, hazájuk becsületét kisebbíteni!? Ami viszont elgondolkodtató számomra, hogyan lehet követni olyan embert, aki szemrebbenés nélkül hátba támad hatalmat, családot, barátot, aki valakivé tette. Ugyanakkor ha azt mondanók, Magyarország kormánya hibás abban, hogy ilyen ficsúros haszonélvezőket és követelőzőket közel emel magához, kinevelődni enged, és elitista életmódját elősegíti – igen, erre azt mondanám, egyetértek vele…

Remélem, a Tisza-jelenségből okul a kormány. Az arra érdemesek előtt utakat nyit, az érdemteleneket elrezzenti a kormányzat közeléből. A hatalomban és a hatalom közeléből jövő embernek nehéz kezelni a népszerűséget. Emberi nagyság kell ahhoz. Kivált, mikor oly erős a magáról alkotott »fölbecsülés«, mint a Tisza Párt vezetőjében.

De ki is ő? Politikai üzérkedő, »gátmunkás«, ki gátakat és töltéseket épít az EU-ban hazája ellen? Ravasz érzelmi manipulátor? Féktelen és sértett, düh vezérelte ficánkolásai mögött gátlástalan hataloméhség bújik meg? Örök bölcsesség: »az ember legfélelmetesebb ellensége az ember maga.« Kormányminősítő, vagdalkozó szavai, hazájáért érdemleges tettek híján csak tört nyilak…”

Az ismeretterjesztő, múltidéző írások sorában különösen időszerű Pinke József tanár úrnak a 120 éve átadott egykori Pokol-szigeti labdarúgó-pálya ködbe vesző létét idéző nosztalgikus hangvételű cikke, az ’56-os hős, a forradalom előtt a váci börtönben sanyargatott Gérecz Attila költő előtt tisztelgő portréírás Jáki Gábortól, a felújított nagytemplom új, fix oltárának építészeti érdekességeiről szóló összefoglaló Fekete Ágnestől, a Váci Egyházmegye sajtós munkatársától.