Nagyszabású belső felújítása után az idén újra a nagytemplom adott helyet dr. Bednarik Anasztázia és dr. Csanádi László orgonaművészek hagyományos őszi hangversenyének, mellyel Liszt Ferenc születésnapja és az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegnek, immár másfél évtizedes hagyományként.
A koncertek hagyománya az is, hogy a zeneművek felcsendülése előtt Varga László atya, a székesegyház karnagya mond köszöntőt, illetve kis összefoglaló ismertetést a szerzőkről és elhangzó műveikről.
„A székesegyház újbóli megnyitása óta ez az első orgonahangverseny a megújult térben. A hagyománya is megvan, hiszen 15. alkalommal emlékezünk meg így az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, mégpedig Liszt Ferenc születésnapjához is kapcsolódóan. Most is így van ez, s nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm két előadóművészünket és a hallgatóságot” – mondta Varga László.
Aztán így fogalmazott a felcsendülő művekről, itt-ott a forradalommal kapcsolatos gondolatokat is beleszőve a felvezetésbe: „Elsőként Johann Sebastian Bach Esz-dúr prelúdiuma és fugája hangzik el, köztük azonban egy kora barokk korál is felcsendül. A prelúdium tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy a francia nyitánynak a stílusát idézi fel zenetudományi szempontból, a fúga pedig egy három részes kompozíció, melyet a szerző zseniálisan úgy alkotott meg, hogy a második részben megszólal az elsőnek a témája, a harmadikban pedig az elsőé és a másodiké, és ezért szentháromság fugának is szokás nevezni a művet.
Mert ahogy a szentháromsági személyek együtt birtokolják az egy isteni természetet, ebben a zenében ez a szövevényes tökéletességre mondható, mely úgy nyilvánul meg, hogy a szentháromságnak a jelenlétét, egységét és dinamikáját szimbolizálja. Nem szabad azonban megállni csak a zene esztétikai vagy logikai élvezeténél. Ha nem tudatosítanánk, idéznénk fel, hogy a szerző egyházzenei szolgálatban töltötte élete nagy részét, és Isten jelenlétében, tehát ha megfeledkeznénk erről, akkor nagyot veszítenénk, ha azonban tudatosítjuk, hogy Bach minden hangja Isten-dicséret, imádság, és miközben hallgatjuk, személyesen kapcsolatot teremtünk magunk is az Úrral, akkor az egy igen nagy pozitívum, lehetőség a számunkra.”
Rheinberger egy romantikus szonátáját ajánlva a székesegyház karnagya kiemelte: azt lehetne gondolni, hogy ez valamilyen könnyedebb szerzemény, pedig érzelmileg a romantikus kornak szintén megvannak a mélységei.
„Közben pedig halkan gondoljunk az 56-osokra, nem csak azokra, akiket lelőttek, bebörtönöztek, kivégeztek, akik megsebesültek, hanem azokra is, akik megmentették másoknak az életét. Családunk történetében az én apámat többedmagával falhoz állították a székesfehérvári vasútállomás épületében, amikor arra jött egy ember és bohóckodva lebillentette a szovjet katonák fegyvereinek csövét. És sokan voltak olyanok, akik megmentették mások életét, rájuk is gondoljunk, mert ők is hősök, tehát imádkozzunk mindazokért, akik áldozatot vagy kockázatot vállaltak a hazáért!” – kérte főhajtásra az egybegyűlteket Varga László.
A következő műről, Cesar Franck: Piéce héroique című szerzeményéről szólva megemlítette, hogy bár a hagyomány szerint Jeanne d’ Arc hősiessége inspirálta, de ez a mű azért illeszkedik a megemlékezéshez, mert ahogyan nem biztos, hogy a hőseink átélték a saját hősiességüket, hanem csak mentek a szabadságért és a függetlenségért, úgy ez a zenei meditáció a romantika minden eszközével kifejezi a hősöknek inkább a kétségeit, a lelkiállapotokat, a különféle pszichológiai helyzeteket, érzéseket, belső hullámzását az emberi idegrendszernek, de aztán mégiscsak a diadalmasság és a kiteljesedés felé fokozódik a zene, és ez a megdicsőülés tulajdonképpen az utolsó részben zendül fel grandiózusan nagy akkordok által megjelenítve.
Dr. Csanádi László műsorblokkja után Dr. Bednarik Anasztázia előbb Liszt Ferenc: Á-dúr legendáját (Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak), majd a zeneszerző óriás É-dúr legenda című művét (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) szólaltatta meg.
Varga László így foglalta össze a klasszikus zene ezen két kimagasló mesterművének zenetudományi lényegét: „Az Á-dúr legendában folyamatos, dinamikus találkozása érződik a madaraknak, aztán egyszer csak megszólal egy szóló dallam , ahogy Assisi Szent Ferenc és persze maga Liszt Ferenc szól a madarakhoz, a szerző zsenialitása, ahogy ezek a hangzatok egy misztikus együttlétté fokozódnak a természettel, az Istennel, az egész teremtett világgal. Az É-dúr legenda pedig elementáris erővel érzékelteti a hol békés, hol fenyegetően viharos tenger természetét. Ez a klasszikus értelemben vett úgynevezett programzene, valamilyen eseménynek a zenével való ábrázolása, ami tehát már a romantikában megvan, az impresszionizmus pedig szinte teljes egészében erről szól, Liszt ennek is az egyik nagy mestere. És akkor még fontos itt megemlíteni, hogy hazánk zeneszerző géniusza a XIX. század egyik nagy konvertitája, megtérője, ami jól nyomon követhető művei révén is.”
Varga László zárszóként megköszönte a hangversenyt a két kiváló orgonaművésznek, megfogalmazta bizakodását, hogy a jövőben is töretlenül folytatódik ennek az őszi koncertprogramnak a hagyománya, továbbá kifejezte reményét azzal kapcsolatban, hogy az orgona hamarosan maradéktalanul megszólal majd, mert átmenetileg még csak 42 regiszter áll rendelkezésre a 115-ből, és lám, így is milyen nagyszerű zenei élményben részesülhetett a közönség.