Nagyon erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a 30. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap legújabb, augusztusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő, hiánypótlóan tudósító írások vonatkozásában.
Ami a véleményírásokat illeti, érdekes egybeesés, hogy három cikkben is téma a politikusi közbeszéd színvonala, pontosabban – a főleg szájkaratéban vitézkedő tehetségtelenebb, ám annál acsarkodóbb típus egyedei miatti – folyamatos silányulása.
Az egyik ilyen díszpinty maga Karácsony Gergely főpolgármester, aki tragikomédiába illő újbóli (épphogy) megválasztása kapcsán olyan ocsmány stílusban nyilatkozott a mögötte alig lemaradó riválisáról, hogy azzal sokakat megbotránkoztatott, Kucsák Gábor felelős szerkesztő sem hagyhatta szó nélkül a főváros első emberének dicstelen szómenését.
„Kétséget kizárva a győztes Karácsony Gergely lett, aki eddig is vezette a várost. Az első »örömteli« riportjában olyan jelzőt használt örömének vagy bosszúságának kifejezésére, amit a tv kisípolt, leírni meg nem szabad. Ő lesz (újra) a főpolgármester, Budapest első embere. Ekkor jutott eszembe a bibliai idézet, miszerint: »A szív bőségéből szól a száj…« (Lk 6, 43 – 45)… Szerintem szépen is el lehetne mondani véleményünket politikáról, ellenfélről, megtörtént eseményekről – sértés nélkül. Igaz, ehhez intelligencia kellene! Intelligencia: megértőképesség, az egyén új helyzetekhez való szellemi alkalmazkodása… (Új Idők Lexikona 14. kötet 3375. old., 1939-es kiadás.)”
Dobi Gyöngyi többek között így fogalmaz kolumnás publicisztikájában:
„A durvaság, az agresszió az emberben benne rejlik. Kérdés, hogy hagyja-e elszabadulni, korlátozza-e vagy a negatív energiát pozitívvá fordítja-e. Az agresszió egyik formája a verbális erőszak, amiről tudjuk, hogy olykor rosszabb, károsabb, mint a fizikai, de az is tény, hogy a verbálist sokszor követi fizikai. Létező jelenség, amikor verbális agressziót gerjesztenek tudatosan, hogy manipulálják a tömegeket. Veszélyes eszköz. Ha elszabadulnak az indulatok, a fizikai erőszak pusztíthat is…
Mai világunk jellegzetessége az online térben lehetséges anonim véleménynyilvánítás. Az ember arctalanul, élete minden sértettségéből, csalódásából fakadó agresszióját kiélheti szavakkal. És mi történik, ha tovább megy?”
Juhász Péter főmunkatárs is említést tesz a témáról „Ember, vigyázz! Figyeld meg jól világod!” című publicisztikai rovatában, így: „Szomorú tapasztalatunk, ahogy itthon egymásnak feszülnek az indulatok. Egyre könyörtelenebb, színvonaltalanabb verbális bántalmazás folyik. A Parlament üléstermét Szél Bernadettek, Szabó Tímeák, Jakab Péterek szellemi színvonala lengi be, melynek végterméke Magyar Péter. A közösségi felületeket influenszerek uralják: »Oktondi« Edina, Nagy Ervin és társaik, akik – elmélyült tudás és hozzáértés híján – a sértegetés és a gúny fegyverével próbálják a másikat lejáratni. Lejáratni, mert vitázni nem tudnak. A vitához néhány alapvető képességgel rendelkezniük kellene, ami nincs, viszont az »ego« nem kellene, ami pedig túlteng.”