A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete augusztus 1. és 3. között veszprémi és zirci helyszínen tartotta meg XXV. Országos Konferenciáját.
A jubileumi konferencia első napján Nagy Géza Balázs váci akolitus, segédpüspöki titkár is tartott előadást „Az egyházi könyvtárak szerepe a helytörténeti kutatásban” címmel.
Az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete éves konferenciájának idén az volt a célja, hogy bemutassa az egyházi-felekezeti gyűjtemények szerepét és szolgáltatásainak széles körét a tudományos és helyismereti kutatások területén. Az Eötvös Károly Könyvtárban helyet kapó háromnapos konferencián sok előadás hangzott el; gyűjteményigazgatók, könyvtárosok és egyházi személyek különböző témákat ismertettek a résztvevőkkel.
Az átfogó előadások mellett jubileumokra is felhívták a figyelmet a konferencia szervezői:
Itt kiemelendő, hogy elsőként a Váci Egyházmegyében rendelték el a Historia Domusok vezetését 1774-ben, illetve szintén évfordulót ünnepelt 2024 áprilisában a Pécsi Egyházmegye, ugyanis 250 éve, 1774 március végén vagy április elején nyitotta meg mindenki számára Klimo György pécsi ordinárius püspöki könyvtárát, ez a könyvgyűjtemény volt Magyarország első nagy nyilvános bibliotékája.
Klimo György mellett Somogyi Károly könyvtáralapító kanonok, valamint a János Pál Közösség szerzeteseinek helytörténeti munkásságával is megismerkedhettek a résztvevők.
Különleges kezdeményezésként pedig bemutatták a jászberényi könyvtár projektjét: fennmaradt fotók és dokumentumok alapján rekonstruálták a ’60-as években lebontott helyi zsinagógát, melynek helyén most a könyvtár épülete található.
Nagy Géza Balázs akolitus, Dr. Varga Lajos váci segédpüspök titkára a Historia Domus-ok kapcsán tartott ismertetőt a konferencia első napján. Előadásában kifejtette; a Historia Domus, magyarul háztörténet, alapvetően egy hivatalos jellegű irat, amelyet az Egyház meghatározott igazgatási egységeinél (egyházmegyei központ, plébánia, szerzetesi rendház stb.) vezetnek. A Historia Domus szerkezetére nézve az ókortól kezdve ismert évkönyvekkel (annales) rokon. Tartalmi szempontból két fő célja van, ezekben az évkönyvektől igen erősen eltér. Egyrészt az adott igazgatási egység (ami sokszor egy közösség is) jogainak és kötelességeinek lényegi kivonatát adja: az ide vonatkozó iratokat természetesen külön, eredetiben is őrizni kell.
Másrészt rögzíti azokat a gyakorlati ismereteket, amelyeket az adott közösség egy következő vezetője felhasználhat majd, például, hogy hová szokás zarándokolni, ki a kegyúr és mik a jogai, kötelességei, mikor és mennyiben tatarozták a templomot, iskolát, plébániát, honnan jött a plébános, a kántortanító stb. Ezek személyes és földrajzi vonatkozásai számtalan esetben messze túlmutatnak a közösség saját határain, hiszen a Háztörténet mindenkori vezetőjének tanultsága, személyes érdeklődése, és az íráshoz való hozzáállása nagyban befolyásolja, hogy egy adott Historia Domus egy adott korra nézve mennyi adatot és hogyan közöl.
A Katolikus Egyháztól átvett mintára a protestáns felekezetek közösségeinél is megtalálható ez a fajta rögzítése a fontosabb történéseknek, eseményeknek.
Az előadásokon túl a konferencia résztvevői filmvetítésen, esti turisztikai sétán, csapatversenyen is részt vehettek, tárlatvezetéssel megtekintették a Bakonybéli monostort, és a Borostány-kúthoz is elkirándultak.