Nagyon erős, változatos tartalmat kínál az olvasóknak a 30. évfolyamánál tartó Váci Polgár című közéleti havilap legújabb, júniusi száma is mind publicisztikai vonalon, mind ismeretterjesztő, hiánypótlóan tudósító írások vonatkozásában.
Mondhatni, hogy érdekes helyzetben, a júniusi választásokra várva készült, aztán a voksolás után jelent meg a város egyetlen számottevő kifejezetten helyi újságjaként megmaradt Váci Polgár aktuális lapszáma, így aztán különösen körültekintően kellett szerkeszteni – kellő mértékkel a jelenre reflexálva, de már a jövőre is fókuszálva.
Például Kucsák Gábor felelős szerkesztő is óvatosan fogalmazott vezércikkében, hangsúlyozva, hogy az egységesülő Európa históriájában a történelmi jelzőt érdemlő választások ideje elmúlt, s ma már ott tartunk, ahol…
„A háborúba ájult Európa már nincs normális helyzetben, úgy, ahogy egy ájult ember sem. Sürgős segítségre szorul, és még akkor sem biztos, hogy életben marad. Az idősebb korosztály tudja, hogy a kommunizmus zsákutca volt. Most látjuk, hogy a liberalizmus is az. Felületesen szemlélve úgy tűnhet, hogy nincs semmi baj, minden rendben van, de közben mindent behálóz, indái rátekerednek mindenre – és megfojt.
Egy fának ha elvágják a gyökereit, a lombja nem azonnal szárad el, még egy ideig zöld marad, aztán végérvényesen elszárad. Így lesz (van) Európa is, még egy ideig működik, de keresztény gyökereitől elvágva soha nem lehet a régi… Persze, ha nem lesz változás, hanem megmarad a liberális világuralom, akkor is lesz élet Európában, de arra ne legyünk kíváncsiak, a jeleit már most is lehet látni néhány országban…”
Szórád Ágnes kolumnista főmunkatárs „A világ körülöttünk…” című rovatában egyebek mellett így fogalmaz: „Megnyugtató volna, ha egy új politikai modell, stílus mérettetne meg az új önkormányzati munkában. A képviselők ne a rágalmak, a személyeskedések pallosát forgassák a másik feje fölött! A lejáratás nemtelen eszköze, a réges-régi ügyek fölhánytorgatása önös érdekre, gyöngeségre vall. Ez rengeteg mentális energiát vesz el a képviselőktől, rossz közhangulatot, rossz közérzetet okoz, és dühös váciakat nevel. Vác ne az acsarkodás, az örökös ellenségeskedés városa legyen! Vegyük észre, amióta a globalista nagyhatalmi politikai eszmék erőszakosan tért nyernek a világban, azóta kontinensek, országok, városok szintjein is »küldetéstudattal« kelt gyűlölködő, feszültségig menő szembenállást hoznak még egy kisváros életében is. Az igazi veszély nem mi vagyunk egymásnak váciak!”
Juhász Péter főmunkatárs a kínai elnök közelmúlti párizsi, belgrádi és budapesti látogatásából, annak kommentjeiből kiindulva hozzáfűzi a maga kommentjét a távol-keleti szuperhatalomhoz való európai viszonyulásról, no meg hazánk uniós vegzálásáról, a nem épp nemzeti alapon politizáló hazai ellenzék támogatásával.
„Az orosz piacot az ideológia és a hozzá nem értés miatt, saját erőből sikerült elveszíteniük, amit diadalként éltek meg. Kell ennél nagyobb bizonyíték az alkalmatlanságra? (Napóleon is nagyon elégedett volt Waterlooval.) Kialakult egy versenyfutás, a lebecsült ellenfél maga mögött hagyta a vetélytársait, egyre gyorsabban fut, nő a szurkolótábora, míg a közös erővel Kínát »kordában tartani« szándékozó Európa futói egymást lökdösik, gáncsolják, hátha így…
…Magyarország a maga 94.000 négyzetkilométerével és 9 milliónál alig több lakójával elfoglalta szokott helyét a nagyhatalmak között. Ha egymással nem bírnak, rúgnak egyet rajtunk, ehhez mindig találni hazai segítőket, akik nem mucsaiak, hanem szakemberek, egy kenyeret eszünk, de mások talpát nyalják.”