A váci labdarúgás élklubjának az NB II-től a Pest megyei első osztály középmezőnyének végéig tartó legutóbbi időszakában végig meghatározó szereplő volt Hegedűs Csaba, aki a 2023/2024-es bajnokság végén szögre akasztotta a stoplist az aktív focit illetően, ám utánpótlás-edzőként ott marad a sportág berkeiben.
A kiváló focista pályafutása fordulója kapcsán a többi között így nyilatkozott a régióra fókuszáló Sportszelet portálnak: „Nem lehet oka panaszra, hiszen a búcsúmeccsén, a záró fordulóban fölényes, 6–0-as győzelmet arattak a Dunakeszi ellen, ön pedig feliratkozhatott a góllövők közé.” – Valóban, szépen sikerült elköszönni, az egész csapat kitett magáért, nekem sikerült gólt szereznem, most először ebben a szezonban. Tény, a hosszú pályafutásom során nem elsősorban a gólszerzés volt a feladatom, hiszen hátvédet játszottam, csak a közelmúltban mentem feljebb, a középpályára.
– A múltba visszakanyarodva: honnét indult a futballista pályafutása és milyen állomásai voltak?
– Váci vagyok, ötszáz méterre laktunk a pályától, így természetesen helyben kezdtem el focizni és egészen az általános iskola befejezéséig a piros-kékeknél szerepeltem, majd az MTK-ban folytattam. A fővárosi kék-fehéreknél lépegettem felfelé az utánpótlás korcsoportokban, mígnem eljutottam a junior korosztályig. Ekkor váltottam, mert úgy éreztem, kevés esélyem van olyan játékosokkal felvenni a versenyt, mint Illés Béla, Halmai Gábor vagy Juhász Roland, így 2005-ben az NB II-es Soroksárhoz szerződtem. Három évig játszottam a sárga-feketéknél, ahol biztos pontja voltam az együttesnek, de szerettem volna otthon futballozni, ezért hazaigazoltam a szintén másodosztályú Váchoz. Itt is az alapemberek közé tartoztam, amikor 2012 nyarán megkerestek Mezőkövesdről, felvázolták a célt, ami az NB I-es szereplés volt. Véber György vezetőedzőnek többek között én is a kiszemeltje voltam, végül el is fogadtam az invitálást. Egyébként a későbbi válogatott Bognár István is akkor lett a mezőkövesdi együttes tagja. A tervünk megvalósult, bajnokok lettünk az NB II. keleti csoportjában és feljutottunk az élvonalba. Sajnos csak egy évet töltöttünk ott, ugyanis kiesés lett a kaland vége. Maradtam még egy szezont, de ismét „honvágyam” volt, ezért visszatértem Vácra. Jól éreztem magam, rendre kezdőként léptem pályára, négy év után azonban mégis váltottam.
– Most, hogy eldöntötte, felhagy az aktív játékkal, milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Mielőtt a kérdésre válaszolnék, engedjen meg néhány gondolatot az elmúlt két évről. A 2022/2023-as bajnoki évben még rendszeresen játszottam, de a most befejeződött szezonban már csak ritkábban léptem pályára. A Bozsik-program rendezvényei egyértelműen elsőbbséget élveztek az életemben, a bajnoki meccseim emellett hátrébb szorultak. Nem véletlen az sem, hogy a bajnoki mérkőzéseknek kevesebb, mint a felén szerepeltem. Átgondoltam tehát a dolgot és úgy döntöttem, felhagyok az aktív futballal, a jövőben már inkább csak edzősködöm. Szeretek a kicsikkel foglalkozni, de nem titok, a későbbiekben szívesen vállalnám majd felnőtt együttes irányítását is. Ezzel együtt ha valamikor, egész véletlenül megkeresnek a VVLSE-től, hogy ugorjak be egy-egy bajnoki meccsre játszani, mert szüksége van rám a csapatnak, azt hiszem, nem mondanék nemet…”
Kiemelt kép forrás: VVLSE, a fotó jobb szélén Hegedűs Caba