Miután Brüsszelből egyre agyamentebb-öngyilkosabb tervek látnak napvilágot a harmadik háborús világégéssel fenyegető orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban, nos ezért tényleg jó észbe venni, hogy a június 9-ei választások uniós része konkrétan élet-halál kérdés.
Az egyik EU-s bürokrata terv, hogy bevezetnék a kötelező sorkötelezettséget a tagállamokban egy jó sok feláldozható katonát felvonultató európai haderő létrehozása érdekében, amelynek egységeit Brüsszelből nyilván simán az ukrajnai front vágóhídjára küldenék a bürokraták.
Itt érdemes emlékeztetni, hogy ugyanakkor az illegális migráció megfékezését szolgáló igen lyukacsos uniós határvédelem megerősítésére bezzeg nem biztosítanak elég pénzt, paripát, fegyvert Brüsszelből, itt elengedték a gyeplőt az uniós éceszgébeszek, egyre inkább issza is a levét az egész kontinens – és ez a folyamat bizony már visszafordíthatatlan.
Azaz irreverzibilis, hogy a helyi háborúpártiak is értsék, élükön Matkovich Ilonával, Inotay Gergellyel, Kiss Zsolttal, Ferjancsics Lászlóval, Kászonyi Károllyal, Tótváradi-Nagy Bencével, Rozmaring Sándorral, Jess Kingával, Molnár Nándorral.
De ha már sorkötelezettség, ebben a kérdésben nyilvánvaló, hogy alapvetően a háborúpárti potentátoknak és sleppjüknek kellene vinniük a prímet egy esetleges hadba vonulásban, de senkinek ne legyen kétsége, hogy a pereputty ilyen helyzetben igyekezne kibújni a felelősség alól és maguk helyett másokat tolnának az előtérbe, a frontvonal vágóhídjára.
E sorok írója kényszersorozott sorkötelesként a kiképzés során többször is ezerrel harcolt a Bakonyban vagy épp Sándorfalván a képzelt ellenség, az olasz Mantova gépesített gyalogdandár hasonlóan berángatott szerencsétlenjei ellen, s bár csak „játék” volt minden hadgyakorlat, azért a 10 százalék emberveszteség ebbe is simán belefért a kommunista elvtársaknak Kádár Jánostól kezdve Grósz Károlyon át Horn Gyuláig – gránátrobbanásból, lánctalpas tanktiprásból, helikopterzuhanásból, sátorkörlet felgyulladásból, eltévedt gépfegyverlövedékekből (stb.) következően…