A balliberális város(félre)vezetés valós, a települést – divatos szófordulattal – élhetőbbé tevő eredmények híján a mutyizásban, saját zsebre dolgozásban, politikai csatározásokban, botrányok generálásában, népámító szlogenek gyártásában „jeleskedett” leginkább a lassan lezáruló ciklusban. Jól emlékezhetnek például a választók a valójában semmilyen szakterületen sem kiemelkedő tudású, politikailag kontraszelektált módon a hatalomban lubickoló Kiss Zsolt alpolgármester „Tegyünk rendet Vácon!” felhorkanására. Vagy most itt van ez az álságos „Vác újra él”, ami valójában legfeljebb Matkovich őnagysága családi, harcostársi, üzletféli körére igaz, no ők úgy, mint Marci Hevesen…
Ezzel szemben bármelyik napon úton-útfélen azzal szembesülhet az egyszeri polgár, hogy a rendrakás bizony nem sikerült, olybá tűnik inkább, hogy el sem kezdte a feladatot a
széltoló csapat, nagyjából azzal a hozzáállással, hogy „fogjuk meg, oszt vigyétek”.
A közterületeket elönti a szemét, a közbiztonság-közrend romokban, a környezetszennyezést műanyag vödrökkel mérik, több a méhlegelő és egyben allergizáló zöldterület, mint a gondozott, a Budapesti főút és a Rádi út pár száz felújított méterén kívül több a kátyú mint az egybefüggő aszfalt – és még hosszan lehetne sorolni csak azokat az anomáliákat, amelyeknek megoldó kulcsa nem több, mint a hozzáértő, a feladatokat megfontoltan priorizáló városüzemeltetés.
A fentiek fényében igen sokan abban bízhatnak, hogy a levitézlett rezsim tagjai legalább a villany lekapcsolásáról nem feledkeznek meg maguk után.