Egy szerény óvodai munkálat (egy balesetveszélyes állagúnak minősített sufni elbontása) kapcsán megint beragadt a lemez a városvezetés sajtójának annál a barázdánál, hogy egy, az előző hosszú években (értsd: szivárványosék előtt) elhanyagolt problémáról van itt szó.
Magyarán ismét ott tartunk, hogy a városvezetésnek csaknem négy év után újból leesett egy ejtőernyős tantusz, hogy van itt egy újabb, még náluknál is szakállasabb gond, amit orvosolni kellett – az egyszeri városlakó pedig csak ámul és tapsikolva éljenez, mármint Ferjancsicsék álmaiban. (Azért a ki tudja hányas sorszámú alpolgármestert említjük, mert most épp az ő körzetében járunk.)
- A józan lakosok viszont inkább feltehetik a kérdést, hogy na de hát már tavaly, meg tavalyelőtt, meg azelőtt, sőt részben már azelőtt is a mostani többség birtokolta a helyi főhatalmat, tán nem kellett volna rögtön a ciklus elején intézkedni, ha régi balesetveszélyes állapot felfedezéséről volt szó?
- Eddig inkább szunyókáltak, netán a köldöküket vizsgálgatták vagy leginkább sokkal fontosabb dolguk volt a saját zsebek tömködése, minél több pozícióba haverok betuszkolása, lakosságot sarcoló ötletek kitalálása?
- Aztán az az észrevétel is felmerülhet, hogy régen rossz annak a településnek, ahol egy pár napos BONTÁSI művelet már komoly városfejlesztési eredmény a potentátok és sajtósaik szerint, miközben ÉPÍTÉSEKRŐL nemigen tudnak számot adni.
Felidézünk még néhány olyan ügyet csak ebből az évből, amikor valamilyen intézkedést, ténykedést egy, a ködös múltban gyökerező probléma emberfelettien hősies kiküszöböléseként próbált feltüntetni Matkovich Ilona csapata.
Balesetveszélyesnek ítélt kerítés elbontása, maradék támfalának, alapzatának megerősítése a Hattyú utcában
Veszélyesen magasra nőtt fák visszavágása a Konstantin téren
A ligeti kis fahíd balesetveszély miatti lezárása – ki tudja, mennyi időre…
