Közéleti Margó néven publikáló rendszeres levelező olvasónk az élő közvetítés révén követte nyomon a városházán rendezett hét eleji lakossági fórumot, és megfontolásra javallható tanulságot vont le a látottakból, s hallottakból, illetve az elhallgattatásokból.
„Kezdjük azzal, hogy egy helyütt ezt az ájtatos, de sokkal inkább álságos felvezetést olvashattuk a fórumhoz: azért hirdeti meg az eseményt a városvezetés, mert lehetőséget szeretnének adni »azon jogos lakossági igény kielégítéséhez, amely az önkormányzati tulajdonú, de az egyházak által ingyenes tulajdonba vétel szándékával érintett ingatlanok helyzetére irányul«. Nos, már ez a mondat önmagában több kérdést is felvet, például azt, hogy ki fogalmazta, mert se füle, se farka, kicsit jobban belegondolva úgy értelmezhetetlen ahogy van, lévén, hogy totálisan értelmetlen. Mint ahogy értelmetlen lett maga a fórum is, már csak azért is, mert az egybegyűltek (akik között feltűnően sokan képviselték a hivatalt, a városvezetők közvetlen köreit) jól érzékelhetően nemigen vágták, mi is ennek az összejövetelnek a lényege, azon túlmenően, hogy a polgármester-asszony kiélheti szereplési vágyát, nagyobb plénum előtt hallathatja mikrofonba akaratos hangját” – vezeti fel véleménycikkét Közéleti Margó.
Aztán így folytatja:
„Ez az újabb Matkovich-szereplés bizony felért egy súlyos leégéssel, hiszen az ösztönből várost vezető őnagysága sokszor önellentmondásba keveredett, úgy tűnt, hogy erősen viaskodik benne harcos dafkeFrau énje, és egy másik, amelyik inkább bájologni és cukiskodni szeret afféle kegyes anyacsászárnőként. Ő mindenesetre nem öntött tiszta vizet a pohárba azzal kapcsolatban, hogy miért is ágál az ellen, hogy – a vonatkozó új törvény adta lehetőség alapján – az Északpesti Református Egyházmegye ingyenesen tulajdonjogot kapjon a Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola vonatkozásában, amelyet eleve működtet és fejleszteni szeretne, amihez fontos lenne az egyértelműbb jogállás. Nem, az első számú városvezető nem tudott vagy nem is akart magyarázatot adni tiltakozására, partizán ellenálló virtuskodására, ellenben lenémított minden neki nem tetsző hangot, mint afféle igazi kiskirály nőszemély.
- Ad egy: Nagyjából felvezető szpícse tizedik percében Matkovich ezt csúsztatta, sőt füllentette: »Azért hívtuk meg a fenntartókat és az iskolaigazgató tankerület igazgatót, mert szerettük volna, hogyha a véleményüket kifejthették volna, de sajnálatos módon ebben a témában nem kívántak megszólalni«. Miközben ezzel kapcsolatban korábbi VO-cikkekből tudhatjuk, hogy a fenntartó igenis kifejtette volna elképzeléseit az iskola fejlesztéséről, csak kivetítési lehetőséget kértek prezentációjuk bemutatására, mindhiába, ebben nem volt partner a városvezetés, a jelek szerint valójában csak a saját hangját hallani akaró polgármester.
- Ad kettő: A kivetítés lehetetlenségére, megoldhatatlanságára való hivatkozás álságos volta már a terem alkalmi berendezéseként felállított nagy képernyő láttán nyilvánvalóvá vált, ezen a képernyőn azonban csak az ESTV igen irányítottnak tűnő riportja ment le, járó-kelők mikrofonvégre kapásával, de a kis blokkban feltűnően sok megszólaló volt, akiknek az arcát felismerhetetlenné mozaikozták, kérdés, miért nem vállalták a véleményüket, már ha a saját álláspontjukat mondták egyáltalán a mikrofonba.
- Ad három: Két hozzászóló ment ki a pulpitushoz feltenni kérdését, kifejteni álláspontját, elsőként Csereklye Károly önkormányzati képviselő, akit Matkovich Ilona ugyanúgy lekevertetett, elnémíttatott nagyjából két perc után, ahogy a testületi üléseken szokta volt, noha itt nem jelezte előre, hogy bárki csak ennyi ideig beszélhet az ő végtelen idejű hablatyolási lehetőségével szemben.
Ennyit arról, hogy ez a magát hú de nagy demokratának hirdető őkarnoksága mennyire ad teret és időt az övével ellenkező álláspontok kifejtésének, hát nagyjából semennyire” – zárul olvasónk véleménycikke.
De hogy a fórum tárgya is tisztább megvilágításba kerüljön, ahhoz csakis épp Csereklye Károlyra hagyatkozhatunk.
A képviselő Dózsa György úti lakosként köszöntötte az egybegyűlteket, és rövid történeti áttekintéssel kezdte hozzászólását, idézzük:
„Ezt a területet Vác városa megkapta részben az egyházi ingatlanok fejében, és a vagyonkezelő átadta mindkét laktanyát. Hogyan is került ez a laktanya a magyar állam tulajdonába?
Nézzük meg! Ez a terület valamikor, mielőtt laktanya lett volna, kisváciaké volt. Ezt azért tudom mondani, mert az őseimnek a földje is ott volt. Mindazért tetszenek tudni, hogy mit kaptak? Semmit. Gazdagodott az államunk? Igen. Laktanya épült ott? Igen. A laktanya megszűnt, kié lett a földterület? Vác város önkormányzatáé. Önöké, a miénk. Soha kárpótlási igényt az őseim ezért nem adtak be, nem is adhattak be. Ez a tényállás az eredeti. Na most a polgármester asszony mondta, hogy gyarapszik a város vagyona azzal, hogy oda az egyház épít, konyhát épít, tornatermet épít, és mint elhangzott, a gimnáziumot és a mellette levő részt nem is szándékozik tulajdonba venni, minek is venné, nincs rá szüksége, ezt véleményem szerint egy albetéttel, egy telekalakítással, illetve albetétesítéssel meg lehetne oldani, meg is lehet oldani. Én egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy ez a várost és a város polgárait érintő probléma nem került a képviselő-testület elé úgy, hogy meghívom az Északpesti Református Egyházmegye képviselőit és a Dunamelléki Református Egyházat. Nem történt ilyen, tárgyalások történtek, részinformációkat kaptunk, igaz, hogy régebben volt olyan, hogy a két képviselő-testületi ülés közötti polgármesteri és egyéb döntésekről a vezetés beszámolt. Ez mostanában elmaradt. Már nem lett divat. S megkérdezem önöket, az ide járó gyerekeket, szülőket és Vác város lakosságát milyen kár fogja érni? Ugyanúgy oktatási intézményként működik tovább, jobb minőségben, talán a város egyik legjobb felszereltségű iskolája lesz. Ebben ugye nincs vita köztünk. Problémát fog jelenteni a szülőknek, hogy milyen iskolába járatják a gyerekeiket? Úgy érzem, hogy nem.”
A képviselő azzal folytatta: Itt csak papíron csökken a város vagyona, ellenben azzal valósan, hogy a laktanya egy részét értékesíti az önkormányzat.
„No ezzel tényleg csökken az önök vagyona, igen. Ez a pénz előbb-utóbb úgy el fog folyni, mint ha homokra vizet öntök. Most az a kérdésem, hogy miért kell ebből az úgymond névleges tulajdonjog átadásból ügyet csinálunk? Igen, miért csinálunk? Vác város lakosságát, az egyházat, az intézményeket szembeállítjuk egymással. Oszd meg és uralkodj!, ez az elv itt a lényeg” – hangoztatta Csereklye Károly, de ekkor a polgármester belefojtotta a szót, valamiféle hozzászólói sorban állást említve, noha már csak egy vendég ment oda a pulpitushoz, hogy kérdést fogalmazzon meg.
Mindenesetre az önkormányzati képviselő a mikrofontól elléptében annyit még el tudott mondani:
„Egyetlen egy dolgot mondok még, azt, hogy ennél nagyobb vagyonvesztést a város soha ne szenvedjen el, mint hogy egy ingatlanát, ahogy elmondta alpolgármester úr, nem adhatja tovább a fenntartó, tehát ha megszűnik az iskolaműködtetés, vissza kell adni az ingatlant Vác város önkormányzatának.”