Szádoczki Imrével, a Fidesz váci elnökével a VácOnline rendszeres rovatában hétről-hétre értelmezzük a heti közéleti eseményeket. Ezúttal is arra kérjük az elnök urat, hogy a helyi jobboldal szemszögéből tolmácsolja olvasóinknak az előző hét fontosabb közéleti történéseit!
VO: Polgármesterünknél ismét megakadt a „lemez tűje”. Az általa már oly sokat emlegetett „4 milliárd” és a „Káptalan u. 16.” után egy újabb sláger témán kattog folyamatosan: az egyházi működtetésű iskolák épületeinek átadása lett az elhagyhatatlan „barázdája”. Mit szól a helyi jobboldal képviseletében ehhez a megakadáshoz?
Ha szövegértési problémák vannak, szívesen segítünk, el is mondtuk már többen is többször, hogy itt pontosan miről van szó. De kezdjük újra. A tulajdon csak arra az időre kerül át az egyházakhoz, amíg azok működtetik az intézményt, tehát itt semmilyen valós vagyonvesztést nem szenvedett el a város. A Bernáth Kálmán iskola esetében pedig arra kell emlékeznünk, hogy az intézmény tornaterem építésre 1,5 milliárd forintnyi kormányzati támogatást kapott, amely tulajdonosi hozzájárulásának „lepapírozásával” több mint egy évig piszmogott a város, emiatt így nem is tudott elkezdődni az építkezés. Magyarul a város maga bizonyította be, hogy valóban nem jó gazdája az ilyenféle egyházi intézményeknek. Az új törvény tehát az ezekhez hasonló anomáliákat segíti elkerülni a jövőben!
VO: Április 16-án – feltehetően egyféle politikai kármentés céljából – kitett az oldalára a polgármester egy meglehetősen szemforgató, az ő tollából messzemenően hiteltelen írást arról, hogy a Holokauszt áldozatairól – mint azt írja: „Fontos, hogy emlékezzünk, hogy emléket állítsunk, és hogy emlékeztessünk. Ez a mi feladatunk!” Írja mindezt egy olyan baloldali hipokrataként, aki egyszerűen az önkormányzati szavazógépezete fenntartása miatt mind a mai napig nem volt hajlandó elhatárolódni, megszabadulni a váci nácikként elhíresült jobbikos képviselőitől, annak ellenére, hogy alig volt olyan egészséges váci civilszervezet, amely nem szólította volna már fel erre.
A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapjáról valóban megemlékezett a közösségi médiumában Matkovich Ilona. Szerinte – nagyon helyesen – emlékezni és emlékeztetni kell. Teljesen igaza van, azaz pontosabban lenne, ha a baloldali frakciójában és a bizottságokban nem olyan emberei ülnének, akik ebben az emlékezésben és emlékeztetésben a közéleti pályájuk során ezidáig oly dicstelen szerepet játszottak. Ezekben az ügyekben zéró tolerancia van és a két váci náciként elhíresült képviselő melletti tavalyi kiállásuk nem tekinthető az áldozatok melletti együttérzésnek. Egyikük azóta is vezeti az Emberi Kapcsolatok Bizottságát, a másik Deákvár megmentőjének pózában tetszeleg. Náci (fajgyűlölő) megnyilvánulásaikat nem nevezném a Holokauszt Magyarországi Áldozatai melletti méltó kiállásnak, jelenlétük a váci közéletben inkább e nap megcsúfolásának tekinthető. De kérdezzék meg magukat az érintetteket, a váci zsidóságot, mi a véleményük e két politikai eltévelyedettről?
VO: Telnek a hónapok és az elhíresült Bauer utcai bölcsőde környékén csend honol. Nem folyik az építkezés, nem zúgnak a gépek. Mi várható ettől a vezetéstől? Képesek lesznek felhasználni valaha is ezt az ölükbe hullt támogatást?
Ez a projekt jellemző talán legjobban a városvezetés teljes alkalmatlanságára! A kormány által kétszer kifizetett bölcsőde sok év alatti be nem fejezése és a felelősség áthárítására tett eddigi kísérleteik akár még szánni valóan nevetségesek is lehetnének, ha nem lenne óriási szükség az intézményre. Érdemes tudni azt, hogy a határidő ez év végén lejár! Ha nem sikerül befejezni az épületet, akkor vissza kell fizetni a támogatást. Nem tudunk mást tenni, mint nagyon szurkolni és bízni a csodában!
529 nap és 14 óra a hátralévő idő és elbúcsúzunk ettől a „városvezetésnek álcázott ingatlanügynökségtől”, annak egyenként is döbbenetes tagjaitól, de így együtt a cégeltüntető, a sikkasztó, a pénzhiéna, a bukott énektanár, a perverz váci náci bizottsági elnök, a tolvaj mentős és társaik, hát…