A NEMZETI ÜNNEP PROGRAMJAKÉNT NÉPES KÖZÖNSÉG ELŐTT MUTATTÁK BE A K16-BAN A VIVÁT PETŐFI! CÍMŰ ALBUMOT

Csaknem egy hónapig egy új időszaki kiállítás is várja az érdeklődőket a Kortárs Művészeti Gyűjteménynek otthont adó kiállítóhelyen, annak kis galériájában, ahol ezúttal a „Vivát Petőfi!” című új jubileumi album képanyagát adó Sajdik-grafikákat láthatja a nagyközönség, egy sajátos, karikaturista szemléletű válogatást a költő életútjának epizódjairól.

A város nemzeti ünnepi programsorozatát még gazdagabbá tette az említett album bemutatója-dedikálása, a kötet rajzaiból összeállított kiállítás megnyitója, a programot a Dunakanyar Szimfonikusokat képviselő muzsikusok tették teljessé kis műsorukkal.
Papp László műgyűjtő, a galéria vezetője nagy szeretettel köszöntötte az idős korát meghazudtolóan fáradhatatlanul dolgozó, Kossuth-díjas Sajdik Ferencet, aki nagyszerű rajzkollekciót készített a 200 éve született Petőfi Sándor tiszteletére.

Külön köszöntötte továbbá a házigazda Rétvári Bence belügyminisztériumi államtitkárt, a választókerület országgyűlési képviselőjét, úgy is mint a galéria megmentőjét úgymond, Papp László szavai szerint nélküle ez a galéria ma már nem lenne, ám egy küzdelmes időszak után végérvényesen megmenekült, él és virul, olyannyira, hogy komoly tervek formálódnak a megszépítésére, korszerűsítésére.

– Minden elképzelés kicsúcsosodásaként talán eljutunk oda, hogy itt lesz Magyarország egyetlen karikatúra múzeuma, az anyagot nagyon gyűjtjük, sőt, már majdhogynem készen van, előbb-utóbb helyi rendszerváltozás kell Vácon, és akkor ez az álom is megvalósulhat – zárta köszöntőjét Papp László.

Rétvári Bence is köszöntötte az album rajzait készítő, a váci díszpolgári címmel is kitüntetett Sajdik Ferencet, s további sok erőt kívánt neki, hogy még megannyi új alkotással megörvendeztethesse a nagyközönséget, a munkásságát különösen kedvelők rendkívül népes táborát.

– Valószínűleg közismert kifejezés, hogy nem engedünk a 48-ból, ez nyilván a 175 évvel ezelőtti követelésekre vonatkozik, hogy amit 1848-ban akartak az elődeink, mi is azt akarjuk és nem fogunk abból engedni. Ugyanakkor ez most már egy általánosabb értelmű szókép is arra vonatkozóan, hogy amilyen terveket, álmokat, célokat nagyon szeretnénk, abból nem engedünk. Papp László egy olyan ember, aki aztán tényleg végképp nem enged a 48-ból, tehát gratulálunk ahhoz, hogy itt egy nagyon nagyot küzdött azért, hogy megmentse a váci kultúrának ezt a nagyon fontos részét, a Dunakanyar egyik legnagyobb hatású gyűjteményét, ami itt van ebben a galériában. Nagy öröm, hogy ez a küzdelem nem volt hiábavaló, akik pedig tönkre akarták tenni ezt az intézményt, azoknak nem volt ehhez elég ereje, és így tovább működhet a kultúrának ez a szentélye. Bízunk a további sikerekben és gyarapodásban – utalt vissza a politikus arra, hogy a városvezetés minden követ megmozgatott, hogy a helyhatóság birtokon belülre kerüljön a K16 épületében, ugyanakkor nem látszott rá semmiféle garancia, hogy ebben a helyzetben is megmaradjon a galéria, mindmáig homályos a hasznosítási szándék.

A március 15-ei nemzeti ünnep üzenetének aktualitására térve Rétvári Bence úgy fogalmazott, hogy a ’48-as követelések mindmáig érvényesek, s magyar sorskérdésekről lévén szó, a jövőben is érvényesek maradnak.

– A történelem nem csak egy legenda a múltból, hanem azért van, mert az ember természete nem változik, a nemzetek természete sem, a mi feladatunk sem más, ugyanott vagyunk, ugyanakkora súlyú nemzet vagyunk, mint a korábbi századokban, ha kiállunk magunkért, ha nem engedünk a 48-ból, akkor az egy virágzó korszak, ha engedünk, akkor más érdekei fognak dominálni, más érdekei szerint fogunk mi cselekedni. Nincs tehát más feladatunk, mint a békénknek és szabadságunknak a megvédése, ezt ugye szuverenitásnak hívjuk, önállóságnak, a nemzeti ünnepeink mind erről szólnak. Szabad és független ország, nemzet szeretnénk lenni, amelyet nem lehet háborúba sodorni – fogalmazott a politikus.

Gondolatmenete zárásaként megemlítette, mennyire homlokegyenest különböző személyiség volt például Petőfi, Kossuth, Széchenyi, mégis volt egy közös bennük, a teljesen más utakon elérhetőnek gondolt szabadság és a függetlenség iránti vágy, aminek az óhajtása, az érte való küzdelem öröklött és örök sorsa a magyarságnak.