Pár napon belül immár a HARMADIK sajtó-helyreigazítási perét nyerte meg a VácOnline. Két ügyben Matkovich Ilona fiával (Pajor Dániellel), most pedig éppen a Váci Dunakanyar Színház Nonprofit Kft.-vel szemben. Mivel nagy valószínűséggel ez a hír sem kerül majd be a városházi sajtóba, ezért a váciak pontos tájékoztatása miatt rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a dr. Varga Katalin jogász-színházigazgató vezette intézmény immár a sokadik sajtóperét vesztette el, amelyet úgy tűnik, feleslegesen indított lapunk ellen. Jó hír a váci választópolgároknak az, hogy e szájzárral sújtott kisvárosban a szólás- és sajtószabadságot ünnepelhetjük e döntés kapcsán.
ÍTÉLET:
- A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes a 200.000 forint + áfa perköltséget a Hellodunakanyar Kft. részére köteles megfizetni.
- A 48.000 forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
A felperes (Váci Dunakanyar Színház Nonprofit Kft.) keresetében az alábbi helyreigazító közlemény közzétételét kérte:
„Helyreigazítás a Váci Dunakanyar Színházzal kapcsolatos valótlan tényállítás miatt. A vaconline.hu oldalon »Útfelújítás helyett erre megy a közpénz: fizetett hirdetésben magyarázkodik a színház az Elk*rtuk kitiltása miatt« címmel 2021. november 26-án megjelent cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a Váci Dunakanyar Színház közpénzből fizetett hirdetésben magyarázkodik”.
A felperes kérte továbbá az alperes üzemeltetője, a Hellodunakanyar Kft. perköltség viselésére kötelezését.
Azzal érvelt, hogy a cikk címében szereplő közlésnek – „Útfelújítás helyett erre megy a közpénz: fizetett hirdetésben magyarázkodik a színház az Elk*rtuk kitiltása miatt” –, valamint a szövegben megjelent kijelentésnek (a kulturális források a politikai cenzúra céljaira fordítódnak) a cikk teljes szövegére is figyelemmel az a tartalmi jelentése, hogy a cikkbe két helyen is képként beillesztett „közlemény filmvetítésről” című közleményt a felperes közpénzből finanszírozta. E valótlan tényállítással szemben a fizetett hirdetés költségét dr. Varga Katalin saját forrásból, maga fizette. Az alperesnek – a tőle elvárható ellenőrzési kötelezettség keretében – meg kellett volna keresnie a színházat a hirdetés anyagi forrásának tisztázása érdekében, e kötelezettségét azonban elmulasztotta. (Nyilvánvaló Vácon, hogy válasz erre nem érkezhetett volna, hiszen a városháza munkatársait szájzár rendelet sújtja! – a szerk.)
Az elsőfokú bíróság az eset körülményei között értékelte, hogy a hirdetésből kitűnik, hogy az a felperes Facebook-oldalán, a felperes hirdetéseként jelent meg, amelyből az olvasók okszerűen következtethettek arra, hogy a hirdetést közpénzből jelentették meg, nem kellett tisztában lenniük a hirdetés tranzakciós részleteivel. Megítélése szerint a cikk szerzője a hirdetést elemezve osztotta meg arra vonatkozó véleményét az olvasókkal, hogy miért maradt el a filmművészeti alkotás bemutatása a felperesnél.
Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a második, a kulturális források elköltésével kapcsolatos közlés véleménynyilvánításnak minősül, amit alátámaszt a „szánalmas” kifejezés, amellyel a cikk szerzője a hirdetéssel kapcsolatos véleményét fejezte ki. A közléssel az újságíró a következtetésében megfogalmazott állítás szerinti magatartást minősíti, az az átlagos tájékozottságú olvasó számára azt közvetíti, hogy
az újságíró a közpénzek politikai célra való felhasználását sajnálatra méltónak ítéli. A „szánalmas” melléknév használata ugyanakkor – ahogy azt az elsőfokú bíróság megfelelően értelmezte – a kijelentő formában tett állítással együtt egyértelműen véleményt, értékítéletet fejez ki.
A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatására – a bizonyítás okszerűtlenségének hiányában – nem volt lehetőség, ahogy arra sem, hogy az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényekből a Fővárosi Ítélőtábla eltérő jogi következtetést vonjon le.
Emiatt a bizonyítással kapcsolatos anyagi pervezetési hiba sem áll fenn. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta.
