Volt valamikor egy mozi Vácott (a mai színház épületében), széksorai értelemszerűen zömmel váciakkal, no meg a környező kisebb településekről – talán épp csak egy-egy kultikus film megtekintéséért – ide érkezőkkel teltek meg. Nos, valahogy így volt ez február 28-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban is, a Memento Mori – A váci legenda című kalandfilm díszbemutatója alkalmából. Természetesen a művészvilág, a filmszakma, a kultúrpolitika is erőteljesen képviseltette magát az alkotógárdához szorosabb vagy lazább szálakkal kötődők mellett.
A konferanszié szerepét betöltő Takács Bence televíziós műsorvezető, előadóművész külön köszöntötte Dr. Varga Lajos váci segédpüspököt, számos más váci lelkipásztorral egyetemben, továbbá Rétvári Bence államtitkárt, a Belügyminisztérium miniszterhelyettesét, a váci választókerület országgyűlési képviselőjét, Dr. Lomniczi Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság korábbi és az Emberi Méltóság Tanácsa jelenlegi elnökét, Káel Csabát, a Nemzeti Filmintézet igazgatóságának elnökét, a stábtagokat, élükön a darabot megálmodó, s csaknem egy évtizednyi előkészítő munkával a nézők elé teremtő Kiss Stefán Mónika producer-rendezővel, a film szereplőit, a tudományos megalapozottságot szavatoló szakértőket, a támogatókat.
Káel Csaba köszöntője bevezetőjeként – teljes joggal – megengedte magának a feltételezést, hogy valószínűleg idehaza is kevesebben tudnak a váci múmiákról, mint például a szíciliai Palermo hasonló leletegyütteséről, szavai szerint már csak az itthoni kiegyensúlyozás szempontjából is fontosak tehát az ilyen filmalkotások.
– A 2020-ban alapított filmintézet többek között épp arra esküdött fel, hogy ilyen alkotások létrejöttét támogassa, amelyek által sokkal jobban megismerhetjük a szülőhelyünket, azokat a helyeket, ahol élünk és ezáltal sokkal jobban megismerjük önmagunkat, illetve egymást. Nagyon fontos, hogy ez a stáb, amelyik a film elkészítése köré szerveződött, kitartó munkával, tíz éven keresztül készült arra, hogy filmre kerüljenek a váci múmiák. Itt is szeretném ezt megköszönni nekik – fogalmazott bevezetőjében Káel Csaba.
Technikai kérdésekről is szót ejtett még, így kiemelte, hogy a film alapvetően televíziós formátumra készült, hiszen az intézet nem csak mozikban gondolkozik, hanem a különböző újabbakban is, amelyek közül a tévé már nem is annyira nóvum, ámde a streaming révén ugyancsak bárki belehabarodhat a Memento Moriba is nem csak idehaza, hanem bárhol a világon.
A kezdeti zsibongást a köszöntők után szinte teljes nesztelenség követte a vetítés alatt, úgy tűnt ebből az alig susmusoló reakcióból, hogy a sztori, a látványvilág, a film hangulata magával tudja ragadni a közönséget, talán a Reviczky Gábor alakította filmbéli Sándor atya is áment mondana erre a megállapításra.
A film a Fehérek temploma kriptájában mintegy három évtizeddel ezelőtt feltárt, több mint kétszázötven természetes úton mumifikálódott holttestet is magába foglaló, világszenzációnak számító temetkezési leletegyüttes megtalálásán alapul, a sztori összeboronálja a jelent az évszázadokkal ezelőtti múlttal, a mozidarab legtöbb jelenetét értelemszerűen Vácott forgatta a stáb, több esetben nagyon sok helybéli statiszta közreműködésével.
Így aztán a Memento Mori a filmtörténet legvácibb alkotásaként íródhat be ebbe a krónikába.
Folytatjuk…