„A Váci Dunakanyar Színház február 3-tól a környezettudatosság jegyében csökkenti a papíralapú jegykibocsátást, tapsikolja a városháza lakájmédiája amúgy teátrumi nóvumként, na de erre egy művészi, szórakoztató ínyencségekre éhes néző nemhogy tapsolni nem kezd, de még a vállrándításra meg a legyintésre is sajnálja az energiát” – kezdi újabb karcos véleményírását kedves rendszeres levelező olvasónk, ezúttal Nézőtéri Margóként azonosítva magát.
Az írás így folytatódik:
„Azért hogy az információnak bárki hasznát vehesse, egy szuszra arról van szó, hogy a jegyeket a nézők továbbra is megvásárolhatják a színház jegypénztárában, vagy elektronikus felületeiken, a megvásárolt jegyeket az e-mail cím megadása után a rendszerük e-mail üzenetben azonnal továbbítja, a kapott jegyeket nem szükséges kinyomtatni, hanem elektronikus formában (telefonon) bemutatva a jegyek továbbra is érvényesíthetők, az a néző, aki nem rendelkezik e-mail címmel, vagy ragaszkodik a hagyományos formátumhoz, annak belépőjegyét plusz 150 forint környezetterhelési díj megfizetése ellenében továbbra is kinyomtatják.
Na kérem szépen, ebből az „égbe kiáltó” újdonságból azért nem lesz pletyka, ettől nem keletkezik katarzis, de még fél tized foknyi hőemelkedés, vagy picinykét szaporább pulzus sem, ez magunk közt szólva egy újabb széltolás, valódi színházcsinálás helyett.
Olyan – mármint valódi színházcsinálás – akkor volt utoljára a váci olajfák alatt, amikor még nem ez a szivárványos garnitúra volt döntéshozó helyzetben, nem az ő – amúgy a színházszakmai előminősítésén csúfosan elhasalt – emberük, esetükben a *csinovnyikjuk állt a teátrum élén.
Most saját új előadások próbáiról, komolyabb infrastrukturális fejlesztésekről, valóban szikrázó tehetségű színészek sorozatos vendégszerepléseiről nemigen keringenek hírek a VDSZ háza tájáról, csend van, egyre nagyobb csend, leépülés és hátraarc – na, ezért bizony nem jár taps, ováció és kalaplengetés, ezért (is) sokkal inkább fütty jár a Matkovich-rezsimnek.
***
*csinovnyik: a csinovnyikok jellegzetes orosz hivatalnokok voltak, akik semmihez sem értettek, de szolgálati idejük bőven elegendő volt a magas összegű nyugdíjhoz.