Beakadt a lemez. Megértem, hogy nem lehet neki könnyű folyt folyvást azt olvasni magáról a VácOnline-on, hogy már megint mit csúsztatott, hol lóg ki a lóláb, mit mismásol el etc. És mivel nem használ a Gertrudis-féle „Csak szúnyogok, csak szőnyeget nekik” elv sem, hát hárít, míszeskedve felháborodik, és visszaszurkál.
Érdemes egyszer megnézni, hogyan reagál a testületi üléseken a neki ellentmondó képviselők szavaira. Több az, mint egyszerű elitista gőg.
Egyfajta méla undor ül ki az arcára, mintha valami számára nagyon utálatos dolgot kellene papír zsebkendővel megfognia. Ezzel egy időben felveszi az „ezt nem is értem” pózt, méltatlankodva néz, majd vagy elveszi a szót, vagy nem adja meg. És az egész jelenséget áthatja valami mély megbántottság, a „hogy merészeli ez?” konok lenézése.
Nem akarok prejudikálni, jósolni meg pláne nem, de az egyébként valóban művelt, bizonyos szegmensekben tényleg felkészült, nyelveket beszélő Matkovich Ilonának polgármesterként ez a magatartás fogja elhozni a bukást.
Vezetőként ugyanis nem teheti meg azt, amit mégis megtesz. Nem utasíthat el ab ovo az övétől ellentétes álláspontokat, kezdeményezéseket csak azért, mert azok nem tőle, vagy az általa píszinek tartott balliberális körökből származnak. Nem nézhet át egy újságírón, aki megválasztása után felajánl neki egy kávézás közbeni beszélgetést, mint e sorok írója. És mindenek fölött: nem vádolhat folyton hazugsággal médiumokat, akik bár kérdeznék, sosem válaszol nekik, viszont ha azok akár egy vesszőhibát is ejtenek, azonnal beperelteti őket a sameszaival.
Polgármester asszony, bocsásson meg, de ez nem frankó. Tudom, hatásos és lájkvadász sztori kitenni, hogy hányszor hazudott magáról a sajtó, amelyikkel nem hajlandó szóba állni, amelyiket meg sem hív sajtótájékoztatóira, és amelyiknek nem válaszol a sajtókérdéseire (sem). Talán Mark Twaintől származik a következő mondás, de nem esküszöm meg rá: a politikus az, aki hazudik az újságíróknak, és másnap elhiszi, amit az újságokban olvas. Szóval legalább hazudjon nekünk, mert akkor akár számon kérheti az igazságot (is).
- De mi lenne, ha másként lenne?
- Mi lenne, ha kapnánk meghívót mi is egy-egy sajtóeseményére?
- Mi lenne, ha mi is első kézből hallhatnánk, mi az elképzelése Vác fejlődéséről?
Mert ha ott lennénk, akkor számon lehetne kérni tőlünk, hogy mit írunk le. Akkor releváns lenne a tiltakozás, ha másként állítjuk be az Ön mondandóját, mint ahogy elhangzott.
Mondjuk, igaz, akkor abba kéne hagyni a sajtóperelést, meg az Önnel egyet nem értő sajtó lehazugozását, és el kéne kezdeni felkészülni az esetleges kritikus kérdésekre.
De addig, amíg ez Önnek zsenánt, addig fejezze be ezt komolytalan hercehurcát. Mert hergelni lehet, tetszelegni lehet saját fészbúk-közössége előtt, de addig bizony mi azt írunk le, amit látni vélünk az Önök vezette város politikai működéséből. És hogy ez Önöknek nem tetszik? Na bumm, akkor beakad a lemez.
MJP
Kiemelt kép: 0627.hu videója
„Szerintem menjünk tovább, és értelmes felszólalásokkal töltsük az időt…” Matkovich Ilona jellegzetesen gúnyos mosolya és a közmeghallgatás egyik doktori fokozattal rendelkező, saját szakterülete szakkérdésben való felszólalóját „ledegradáló” mondata. „ÉN VAGYOK A VÁROS ELSŐ EMBERE, ITT AZ TÖRTÉNIK, AMIT ÉN AKAROK!” – újra megtörtént ezúttal is a híres választópolgár-pukkasztó magatartása. Tényleg nem tudná, mit cselekszik?