A magát most Közéleti Margó néven azonosító rendszeres levelező olvasónk ezúttal egy, a januári testületi ülésről elcsípett, nagyjából három és fél percnyi önfényező szpícs kapcsán küldött újabb érces hangvételű értekezést, fotókkal illusztrálva.
„A testületi ülésen az egyik napirendi pont egyik hozzászólójaként a Matkovich Ilona csacsengerjeként * is közszereplő Spejbl elvtárs valami olyasmit talált mondani, hogy a szeméthelyzet rendezése után áttérhetnek más fontos, rendrakó feladatokra.
Mi van, kérem, ez az ember tényleg úgy gondolja, hogy jól haladnak a dolgok városszerte rendrakás tekintetében? Hát ezzel kapcsolatban mutatok néhány ellenpéldát egy röpke vasárnap délelőtti sétám kapcsán. Csak a tömbházunk közvetlen közeléből, de máshol sem jobb a helyzet amúgy.
A benzinkúti sarkon van egy fém utcabútor maradvány, már hetek óta így maradt, mondhatom, gyönyörű.
Aztán alig ötven méterrel arrébb a hivatal illetékes részlege valahogy otthagyta a földben a második (vagy harmadik…) sorszámú helyhatósági közfenyő talapzatát, ki tudja, talán emlékművet akarnak rakni rá a fenyőünnep, no meg a polgármester egyik fő tanítómestere, Karácsony (kamu)Geri tiszteletére.
Megint csak pár tucat lépéssel távolabb, a főút egyik rézsűjénél hetek óta ott figyel egy üvegszilánkokkal „ékes” ajtó- és vagy ablakmaradvány.
És akkor a teljesen rendszertelen, követhetetlen, borzalmas összképet mutató lomtalanítás újabb és újabb darabjairól még nem is beszéltünk.
Na, ha ez a rend, Rozmaring úr, akkor ezt kenje a hajára, vagyis a helyére!”
* csacsenger: a talpnyaló szinonimája, lásd: Hogyan mondták eleink? (Rejtvényszótár I.)