Politikai Margó néven bejelentkező kedves olvasónk ezúttal a Váci Dunakanyar Színház katlanjában keletkezett legújabb fortyogás kapcsán küldött vitriolos írást, miután a matkovichi nívótlanságra lezüllesztett intézmény vezetőinek kutakodására hivatkozva egyesek megint megpróbáltak visszafelé mutogatni a bajok kendőzése céljából.
„Nem tudom, hányszor fogja felrakni a lemezjátszóra ez a mostani, végtelenül tehetségtelen brigád, hogy a Váci Dunakanyar Színház alapító-igazgatója, Kis Domonkos Márk állítólag aránytalanul és mérhetetlenül sokat költött reklámozásra, de nyilván elő-előveszik majd még ezt a hazug nótájukat (is) unalmasabb perceikben.
Hát hogyne vennék, hiszen talán a mostani ügyvezető egy titkosított munkaköri leírási záradékában is benne foglaltatik ez a fajta nettó csúsztatás. Aki, mint emlékezhetünk, csúfosan elhasalt anno a színházszakmai előminősítésen. Ennek ellenére az új rezsim erőből kinevezte mint barinőt. Azóta tehát rendre felmarkolhatja busás jövedelmét (miközben a teátrum nívója lassan a nullához konvergál haknibázisként). Ám a jelek szerint ez még mindig nem elég zsold ennek a telhetetlen hölgynek sem, így aztán átruházott hatáskörű bizottsági döntésként legújabban megkínálták a „Vác Város Művelődéséért” díjjal – a saját intézményében mehet majd mennybe a Magyar Kultúra Napja ünnepségén, miközben húzza a zsebét a kitüntetéssel járó obsit.
Mindebből kiviláglik, hogy nevezett hölgy, dr. Varga Katalin egy igen jól megfizetett zsoldos Matkovich Ilona csapatában, nyilván elvárják tőle, hogy a fizuért ezerrel beszálljon a propagandájukba is egyéb bokros teendői mellett.
Tehát ennyit az alapító-igazgató rovására írt legutóbbi fröcsögés hátteréről, nyilvánvalóan kiviláglik itt, hogy inkább a mostani városvezetés alatt a színházra költött pénzek kifizetésének jogosságát lehet megkérdőjelezni, ezerrel.
Amúgy pedig színházszakmailag még annyit, hogy ezen a mostani felhozatalon bizony nincs mit reklámozni, be lehet vinni nézőket leárazott belépőkkel, ingyenjegyekkel, sőt, akár kötelező jelleggel, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy az igazi színházi élményre vágyók inkább másfelé kacsintgatnak.”
Ezzel szemben a reklámozás szempontjából számonkért időszakban Kis Domonkos Márk és csapata már ott tartott, hogy kiemelt státuszú, saját kis stábbal bíró teátrummá válhatott volna az intézmény.