Az egyesület centenáriumi éve tiszteletére a közelmúltban megjelent „100 éve él a Remény” című kötetet bemutató író-olvasó találkozónak adott otthont a napokban az egyesület székházának nagyterme.
Fábián Fédra vezetőségi tag az úgymond elnöki asztalnál helyet foglaló díszvendégeket és az érdeklődőket köszöntve elmondta: boldog várakozással dédelgetett tervük vált valóra a száz évet sajátos módon összefoglaló kötet megjelenésével.
Az összeállítással kapcsolatban a szerző, Réti József kiemelte: természetesen összefoglalót kínál a könyv az elmúlt évszázad legfontosabb egyesülettörténeti eseményeiről, de még hangsúlyosabbak ennél a VRE életében fontos szerepet játszó szereplőknek a klub nagy családjához való kötődéséről szóló beszélgetések.
– Amikor megkaptam a felkérést, először természetesen elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen kívülállóként én magam hogyan is kapcsolódok a VRE-hez, kapcsolódom-e egyáltalán. Aztán visszapörgetve fejben az idő kerekét rájöttem, hogy hát sokkal több a kapcsolat, mint azt az első pillanatban gondoltam. Legelőször eszembe jutott, hogy a ’90-es években, amikor még a kismarosi csapatban fociztam, irigykedve jöttünk mindig ide Vácra, mert itt volt akkoriban a környéken a legjobb pálya, jó nagy is volt, és arra gurult, pattogott a labda, amerre szerettük volna, ez ugye akkoriban nem volt jellemző túl sok helyen. Ugyanehhez kapcsolódó személyes emlékem még, hogy bár ez volt a legjobb pálya, itt sikerült elszakadnia a bokaszalagomnak, de még az is jól sült el, mert az életemnek egy olyan időszaka volt, amikor nagyon jót tett, hogy otthon tudtam másfél hónapot gondolkodni.
Aztán fontos személyiségek sora jut eszembe, püspök atyát kell elsőként említenem, aztán gyermekkori testnevelő tanáromat, a most szakosztályvezető Magyari Józsefet, a korábbi tiszteletbeli elnököt, szeretett gimnáziumi matematika és fizika tanárunkat, Nyeste Pált és még hosszan folytathatnám a névsort. Tehát ilyen háttérrel, emlékekkel vágtam bele a könyv megírásába, összeállításába, ami nagy öröm és megtiszteltetés volt – mondta Réti József.
Moys Csaba tiszteletbeli elnök saját kötődéséről szólva úgy fogalmazott: az ragadta meg a Reménységben, hogy ez egy hazafias, istenhívő, tisztességes egyesület, amely büszke lehet a múltjára, hagyományaira, és a Gondviselésnek hála büszke lehet a jelenére is.
Dr. Oroszi Sándor, a VRE alapítványának kuratóriumi tagja is megemlítette, hogy bizony voltak olyannyira nehéz időszakok is, amikor máról holnapra élt a klub, és tényleg a Jóisten segítségének köszönhetik a túlélést, ugyanakkor nagyon fontos tényként kiemelte: a váciak nagy többsége ismeri a VRE-t, legalábbis hallott róla, hiszen a klub meghatározó szerepet játszik mind a kulturális-, mind a sport-, mind a közéletben.
Beer Miklós nyugalmazott megyéspüspök felidézte: tulajdonképpen az ’50-es évek végén, váci gimnazistaként hallott először arról, hogy a városnak, az akkor VSE-ként emlegetett klubnak van egy jó sportpályája, de szavai szerint igazából akkor csodálkozott rá ebben a történetben a Jóisten gondoskodására, sőt humorára, amikor 2003-ban visszajött a diákvárosába már megyéspüspökként.
– Akkor tudtam meg, hogy a nagy államosítás idején valakik elfeledkeztek a Reménység sportpályáról, az tehát megmaradt az egyház tulajdonában, így mindjárt éreztem, hogy felelősségem az egyesület életéhez közelebb lépni, aztán egyre szorosabbá fűződött a kapcsolat. A századik évforduló kapcsán egyházi emberként nekem mégiscsak az alapító jut eszembe elsőként, Vanyek Béla kanonok úr, bizony az Úr adta neki a gondolatot, hogy azokban a nehéz években, Trianon után merjen nagyot álmodni, elindítva az egyesületet azzal a reménységgel, hogy az ifjúság nevelésével, sport- és kulturális lehetőségeinek kiterjesztésével a maga módján hozzájáruljon a mi magyar népünk jövőjének újbóli megalapozásához. Bizonyára büszke a mai utódokra, akik tovább éltetik a reménység gondolatát, merve áldozatot hozni a jövőért, ez az évforduló tehát az egyházunknak, a városunknak és nagyon sok családnak az öröme, akik itt nőttek fel, akik innen kaptak, kapnak erkölcsi, lelki, szellemi indítást és bátorítást – fogalmazott Beer Miklós.
Beer Miklós: Készítsük elő a világosság évét!
Kérdésre válaszolva a volt megyéspüspök adventi üzenetként felhívta a figyelmet a Szemlélek magazinhoz szorosan kötődő vezetők azon kezdeményezésére, hogy a jövő esztendőre készítsük elő a „világosság évét”.
– Nem véletlenül ilyenkor ünnepeljük Jézus születését, amikor a legrövidebbek a nappalok, hiszen ugyanakkor elkezd a fény erősödni, növekedni. És ebben a háborús, energiaválsággal nehezített, környezeti összeomlással fenyegető helyzetben a remény felélesztése, megőrzése különösen fontos. Ha be tudjuk fogadni a megszülető Úr üzenetét, akkor mi magunk is fényt tudunk adni másoknak az életünkkel – mondta Beer Miklós.