Egy újabb olvasói levelet kaptunk, amelyben szomorú ünnep előtti utcai tapasztalatait osztja meg velünk a szerző. A városi demokráciánk kietlen állapotai miatt az írás elküldője újra azt kéri, hogy megint csak inkognitóban mondaná el gondolatait, nem szeretné kitenni személyét és egzisztenciáját a városháza csahosainak. Csak annyit tudunk ajánlani, ellenőrizzék saját szemükkel a leírtak hitelességét és egyúttal az osztrák kisváros fantazmagóriájának egyre nyilvánvalóbb összeomlását…
***
A mézeskalács díszlet a tavalyi évhez képest nem változott, a színvonala sem alacsonyabb, sem magasabb nem lett. Azt el kell ismerni, hogy a főtéri karácsonyfa formája tökéletes. Nyilván fontos ez, nem mindegy, mire néz ki a városi elöljáróság, gondolhatunk itt a pompás irodalmi érzékű Fehér Zsoltra, az ArbóNyúz főszerkesztőjére, a szerteágazó műveltségű Kászonyira, de akár magára Rozmaring Sándorra is, aki a deákvári körzetében remek festett autógumikkal és biciklikkel dobta fel a tájkultúrát.
Azonban sajnálatosan a többi, a város vezetés által a lakosságnak és a városba látogatóknak állított karácsonyfák mind defektesek.
A Földváry téren a MOL-kúttal szemben az ezüst fenyőnek két csúcsa van. Ez még szembetűnőbb, hiszen csak az egyik csúcsra tettek EGY csillagot. Úgy tűnik, ez egy Matkovich-féle rezsicsökkentéssel érintett karácsonyfa, amelyen sem a csillag nem csillog, sem az égősor nem világít.
A KRESZ-parknál a megszokott módon égősor került a fenyőfára. Elég városi baloldali stílusban: kifelé a szép arcát mutatja a fenyő és a Naszály út felé világít, míg a Gombási út felé a sötétség uralkodik.
A kisváci körforgalomba már tavaly sem jutott karácsonyfa. Idén pedig úgy vélhette a polgármester, hogy a Kőhídba hazaigyekvőknél már azzal sem szerez jó pontot, ha karácsonyfát állít nekik.
De méltassuk kicsit a mélygarázs fölé kihelyezett „karácsonyfát”, amely ha lenne olyan országos megmérettetés, akkor a legrondább hazai karácsonyfa díját biztosan elvinné.
Felmerül a kérdés, hogy ezt a szerencsétlen, csoffadt, alaktalan fenyőt a Jess–Matkovich mélyzöld páros – Rozmaring Sándor, a páratlan ízlésű műszaki vezető szakmai vezénylete alatt miképpen engedhette meg kihelyezni!?
Egy, a környéken lakó apuka hívta fel a figyelmünket erre a fenyőre, aki feleségével és kislányával elhaladt mellette.
– Ez meg mi! Jesszusom! Ezt még fel is díszítik!? Kár volt érte, inkább maradt volna életben az erdőben
– idézzük az anyuka szavait.
Ahogy a tavalyi fenyő sem volt már fenyőre emlékeztető forma, de az idei mindent felülmúl. Mintha megszaggatták volna a szerencsétlen jószágot. Tényleg olyan, szegény, mint amilyen manapság a városunk!
Összességében sajnos úgy tűnik, időközben csökken a városi lakosság által a karácsonyhoz hozzáadott érték is:
- az ovisok már nem visznek díszeket a városi karácsonyfákra,
- a lakók már nem ajánlanak fel szép fenyőket a kertjeikből ennek a városvezetésnek,
- a vibráló fényszökőkutat sem látni már az idei városi repertoárban, pedig mennyire idegesítően vibrált még tavaly a Földváry téren.
Lehet, hogy jövőre már a mézeskalácsházak sem állnak, mert vagy összedőlnek az állagmegóvás hiányában vagy együtt vesznek bele a Matkovich család ingatlan mutyijaiba.