Botrány pénteken a Kőhíd lakóparkban. Nem először és vélhetőleg nem is utoljára. Matkovich Ilona fia, Dániel kihúzta a gyufát rendesen a lakosságnál. Kicsinálták ezt a környéket, ráadásul a tulajdonában lévő telken saját cége által épített luxusapartmanháza nem is az ő, hanem édesanyja körmére égett rá. Olyannyira, hogy most már politikailag is kényes lett az ügy. A polgármester tehát jónak látta, ha a helyszínen elhatárolódik saját fiától.
– Azt szeretném, hogy ez így nem folytatódna tovább, hogy a te fiad vagy az ön fia, mert még egyszer mondom, és ezt bárhol, bármikor elmondom, és vállalom, hogy semmiféle engedményt, semmiféle kedvezményt, sem a fiam, sem semmiféle ismerősöm nem kapott és nem is fog kapni – jelentette ki a helyszínen Matkovich Ilona.
A polgármester hosszú hónapok után belátta, hogy személyesen kell elmennie a Kőhíd lakóparkba, ahol azt is meg kellett tapasztalnia, hogy szembejön vele saját, most már csak egykori szavazóbázisa.
– Én voltam Matkovich Ilona egyik támogatója – hangoztatta Szilágyi András –, aki örült annak, hogy megszavazták. És iszonyatosan rosszul érzem magam, ne haragudjál, és nézek a szemedbe, hogy ilyen megtörténhet a városban úgy, hogy mi érzelmileg motiváltak voltunk és mindent megtettünk és örültünk, hogy megválasztottak.
A VácUp videója visszatekintett még a közelmúltra, hogy milyen volt zölden, tisztán, csendesen a táj és a lakók élete, mielőtt a betonszarkofág ide épült volna.
– Emlékszem arra, mikor 7 éves lehettem, akkor itt kint játszottunk a többiekkel, nádszálakkal csináltunk kardot, itt fociztunk, itt nőttem fel – elevenítette fel emlékeit Jakubinyi Erik.
Aztán ebbe a már-már falusias miliőbe megérkezett a Matkovich család.
– Látjuk, egy lánctalpas, exkavátor jön itt felénk – sorolta felháborodva Hájas Attila a nyáron megkezdett építkezés első atrocitásait. Erre itt kiléptem, megállítottam, hogy van-e behajtási engedély, azt kértük tőle, lánctalpakkal ne jöjjön ide a lakóparkba. Az úriember megállt, mi itt voltunk, akartunk beszélni vele, de közben a főnöke, aki mellettünk volt, az odaugrott, csúnya szavakkal elküldött bennünket a fenébe, fölugrott a vezetőfülkébe és elindította a gépjárművet.
Az antré tehát finoman szólva sem volt tökéletes. Ráadásul az egyik környékbeli lakó, munkavédelmi szakértő. Így pontosan látta, hogy mit nem lát az itt dolgozó munkásokon.
A munkálatok kezdetén próbáltuk megkeresni először a körzet képviselőjét, Kászonyi Károlyt. A cipő még nem szorított, így a megválasztott képviselő sem ért rá. Későbbre ígért tájékoztatást, amit azóta sem adott meg. Most, hogy a cipő valóban szorítani kezdett, a képviselő is előzékenyebb lett, legalábbis a választók felé. Igaz, a sajtónyilvánosság még ad neki feladatot.
– Akik néha írhatnak valóságot és nem nagyon szoktak egyébként, én nem szeretnék a továbbiakban önökkel, (sic!) hiszen nem politikai ügy ez, amit majd meglátja elkövetkezendőkben, hogy ezeken a propaganda oldalakon milyen cikkek fognak megjelenni rólam, rólunk – bökte oda a környék képviselője a megjelent VácOnline és a 0627.hu szerkesztőinek.
A kőhíd sztori egyébként a mostani állásáig pontról pontra végigkövethető pont e két szerkesztőség híreiben és a városházi sajtó hallgatott ezidáig az itt történtekről. Azt, hogy mi lesz a vége, még nem tudni. Egy azonban bizonyos. Az építtető kommunikációs hibái már akkor megnehezítették a majdani új lakók életét, amikor még ide sem költöztek. Mert adott a kérdés, ilyen előzmények után a környékbeliek hogyan fogadják majd az új szomszédaikat? Nos, ez az a kérdés, ami nagy valószínűséggel egyáltalán nem érdekli a beruházót. Pedig valójában ez az igazi probléma a Kőhíd lakópark jövőjét tekintve.