Miután a jelenetforgatások befejeződtek, már „csak” az utómunkák (vágás, fényelés, hang utómunka) vannak hátra, hogy elkészüljön és a nagyközönség elé kerülhessen a csaknem három évtizeddel ezelőtt megtalált, a váci múmiák előkerülésén alapuló kalandfilm, amely kétségtelenül a filmtörténet eddigi legvácibb alkotása.
A vágás kapcsán Kiss Stefán Mónika producer-rendező saját közösségi médiás oldalán így fogalmazott a napokban:
„Ki mással is vághatnám ezt a fantasztikus kalandfilmet! Mint a vakondokok…. a sötétben napi 12 órában nyomjuk hetek óta, de imádjuk! Király István a Valami Amerika, a Kincsem vagy éppen az Elemi ösztön két vágója ismét varázsol…”
A hozzászólások között már nem egy érinti a film azon várható velejáróját, hogy a mozidarab sokak érdeklődését felkeltheti Vác iránt is, nos igen, kevés jobb bemutatkozási lehetőséget lehetne kitalálni egy ilyen kisvárosnak.
Király István egy vele készült korábbi interjúban a többi között így nyilatkozott a játékfilmes vágói hivatásról:
„Amikor bekerültem az MTV-be, álmodni se mertem arról, hogy egyszer filmes vágó leszek, de mindig bennem volt, hogy jó lenne. Egy 30 mp-es reklám elkészítése nem ugyanaz a műfaj, mint egy 2 órás film. Sokkal nagyobb munka átfogni, átlátni, szerkeszteni. Ráadásul ez egy bizalmi szakma: a rendezők nagyon is ragaszkodnak a jól bevált vágóikhoz. A rendező és vágó közti összhang és bizalom elengedhetetlen ahhoz, hogy a végeredmény igazán jó legyen. Spielberg például több operatőrrel is dolgozott, de vágót sohasem váltott.”
Saját munkamódszeréről pedig így vallott:
„Egy jelenetet átlagban 10-szer vesznek fel, a forgatáson aztán a scriptes bejelöli, hogy a tízből melyik volt jó, mi tetszett a rendezőnek. A legtöbb vágó a bejelölt 2–3 felvételből kiválasztja a legjobbat…én végignézem mind a tízet és kitalálom, hogy lehet a legjobb az adott jelenet. Én abban vagyok profi, hogy kihozom a jelenetekből a legjobbat, alapos vagyok, kapkodni, sietni nem tudok.”