Úgy hozta a sors, az élet, úgy rendelte a Gondviselés, hogy városunk legpatinásabb, legmérvadóbb nyomtatott sajtóorgánuma, a Váci Polgár novemberi számában meghatározó lett az emlékezés, a búcsúzás – igen, két, a laphoz is ezer szállal kötődő köztiszteletben álló személyiséget is elvesztett a város a közelmúltban, Brozsek Béla nyomdászt-tipográfust és Dóra Zoltán magyartanárt, jeles nyelvművelőt.
Dóra Zoltánról, mint jóbarátról ezúttal Koncsag László szentegyházasfalvi (Erdély, Hargita megye) plébános emlékezik meg a lapban, csak egy kiragadott részlet a nekrológból:
„…Vérbeli pedagógus volt, a hibát találó versrészlettel tette szóvá, az erényt pedig ugyanúgy dicsérte. Szeretett a szavakkal játszani, szívből tudott ezeken derülni, jókedvét csak
fokozta, ha beszélgetőtársa nem vette a lapot. Jó érzéke volt fiatalabb kollégáit vagy barátait is akár munkára ösztönözni. Mások munkamódszeréből is volt alázata tanulni, ha abból
a saját hibából való szabadulásra segítséget kapott…
…Köszönöm Zoli bácsi, hogy rajongva szeretted erdélyi barátaidat, köztük a nemrég elhunyt Szatmári Ferenc néprajzost és családját. Nem tudtál betelni a Kárpát-medence
szépségeivel, olyan szenvedélyes szeretettel tanítottad a magyar irodalmunkat, hogy könnyű volt azt megtanulni tőled. Hála azért is, hogy büszke voltál pap és szerzetes barátaidra,
bennük is mélyítve a nyelv szeretetét és megtartó erejét…”
Brozsek Bélát méltatva a Váci Polgár egyik főmunkatársa, Szórád Ágnes többek között kiemeli:
„…Stílust, arculatot, formát teremtettél a lapnak. Valami egyéni vácipolgáros kisugárzást, amely azóta is értéket, egységet képvisel, még ha praktikus okokból némileg változott is.
Egyszerűen letisztult, mint a lelked. Olvasóink tábora így szereti, ahogy van. A régi, neves nyomdász mesterek hitvallását vitted munkáidba, akik egyben tipográfusok is voltak.
Mondogattad: »Egy újság összeállítása a betűtervezés, a betűválasztás művészete. A tipográfia megválasztása sosem lehet öncélú, még akkor sem, ha a számítógépek elterjedésével
a hagyományos szakmai területen kívülre került.« Mondtad ezt nyomdászként a digitális világban. Vallottad: minden írás megjelenítése díszítőelem és érzelemhordozó…”
Nagyon sok eddig ismeretlen részletet is megtudhatnak az érdeklődők a lapból a székesegyház történelmi léptékű belső felújításáról a munkálatokat irányító restaurátor mester, Velledits Lajos összefoglalójából, amely (átmenetileg) így zárul:
„A több mint másfél éve folyó restaurálás egyik fontos célja, hogy visszanyerjük azt az összhangot, amelyet Canavale építészeti tervei és Maulbertsch architektúra festői teremtettek.
Az elmondottakból és a székesegyházban lassan megmutatkozó eredeti festés látványából kibontakozik előttünk a francia kora klasszicizmus szellemének első magyarországi alkotása.”
Nagyszerű idei újítása lapnak, hogy immár sorozatban a Forte Fotóklub Vác tagjainak felvételeiből kerül ki a címlapfotó, ezúttal Ocskay Márton varázslatos őszi hangulatú felvétele vonja magára a tekintetet.