Szent Márton ünnepnapjához (november 11.) számos szokás kapcsolódik Európa-szerte, így Magyarországon is, ezek egyike a lámpás felvonulás, ami lakomával, szeretvendégséggel zárul. Ezt a hagyományt Vácott is éltetik, az idei felvonulás gyülekezője pénteken fél ötkor lesz a Barátok templománál.
A Géza király térről a résztvevők lámpásokkal, fáklyákkal énekelve átsétálnak az alsóvárosi plébániára, ahol meglepetés várja az egybegyűlteket.
A szervezők kérik, hogy a felvonulásra mindenki gondoskodjon magának lámpásról, illetve mindenki hozzájárulhat a szeretetvendégséghez süteménnyel, üdítővel, ezeket a plébánián fogadják.
Szintén november 11-én 17 órától – a Regőczi-kápolnában – próbát tart a még alakulófélben lévő gitáros gyerekkórus, dalokat és egy pár perces bibliai színdarabot tanulnak a vasárnap 10.30-as kisgyerekes családi misére, a foglalkozást Uracsné Bohus Dorottya vezeti.
Tehát a szervezők továbbra is szeretettel várják 6–12 év közötti, énekelni szerető lányok és fiúk jelentkezését.
Tours-i Szent Márton ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon.
A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották, ami latinul „avis Martis” (Mars isten madara). Ebből lett népies szófejtéssel „Márton madara”.
Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. A hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Tours-i Szent Márton lett Magyarország patrónusa.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani.
A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.
Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, s szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.