Egy olvasónk a Márvány tér – szerinte (is) – alig észrevehető, ámbátor a városvezetés részéről hű, de nagy volumenű beruházásként kommunikált átkapirgálása kapcsán megjegyezte: egy másik városrészben, konkrétan a Törökhegyi utcában van egy placc, ami még inkább szégyene az illetékeseknek, a körzeti képviselőnek – vagy épp a nyuszinak, akire ugyebár bármit rá lehet fogni.
Idézzük az ablakából a területet nap mint nap látó olvasónk – fotókkal illusztrált – kis véleményírását:
„Még az előző önkormányzati ciklus vége felé arról lehetett hallani, hogy elkelt a terület, a volt TEFU-pálya, ahol állítólag társasházat kívánt építeni a jelentkező beruházó, aminek ugyan nem örültünk volna túlságosan, hiszen így is elég zsúfolt a környék, de amilyen képet most mutat a hely, az szégyen és gyalázat. Betont feltörő, burjánzó gyomok, kidobott abroncsok, rozsdásodó focikapuk, düledező épületmaradékok, valószínűleg egy patkánytanya az egész dzsumbuj. Azt gondoljuk sokan, hogy ez most már a jelenlegi képviselőn is bőven számon kérhető, hiszen már több mint három év telt el 2019 nyara, ősze óta, ha mást nem, legalább rendrakásra kellene kötelezni a tulajt, vagy rendet rakni helyhatósági önerőből.
Annak idején még ellenkampány is volt a pálya beépítése kapcsán, sokan osztottuk is az álláspontot, de ez a nihil, ez az elhanyagoltság felháborító, talán elvárható lenne, hogy legalább ne egy dzsungel és szemétlerakó legyen a lassan felismerhetetlenné pusztuló pályatorzó.”
VO-komment: a nevezett képviselő (másként nevezve: harmadik sorszámú alpolgármester) egy másik közösségi médiás oldalon őt ért kritika óta, lassan több mint két hónapja alig szerepel testi valójában igen sűrűn megjelenő önfényező píár-cikkeinél, de itt most igazán kiállhatna újra. Mondjuk, mulatságos lenne, ahogy macsétével, lombfűrésszel belevág a TEFU-pálya gaztalanításába, aztán gondosan nyakig gombolt (zipzárazott) terepruhában, alabárddal a kezében rendíthetetlenül posztol a kapuban. Nehogy akár egy kóbor macska betévedjen, belepiszkítani az összképbe, mert ő azt nem engedi, hiszen ehhez is ért, mint minden máshoz…
***
Mottónk: „Mi arról is írunk, amiről a Váci Napló, a Váci Hírnök és az ESTV hallgat.”
Mivel bebizonyosodott, hogy teljesen esélytelenek 2019 óta a váciak bármilyen kritikus megjegyzésük közlésére az erre hivatott, azóta időközben teljesen városházi kézbe elbirtokolt propagandasajtóban, az agitációs oldalakká silányult közösségi oldalakon, ezért sokan már CSAK nálunk merik/tudják/akarják megjelentetni véleményüket a legutóbbi választás óta kialakult városi közállapotokról, közéletről. Mivel számos bizonyságát adta az elmúlt három évben a baloldali városháza annak, hogy semmilyen ellenvélemény nem maradhat retorzió nélkül, ezért a legtöbben már nem kívánják a nevüket adni az írásaikhoz, nekünk küldött dokumentumaikhoz, mert
- jogosan tartanak a városházi vezetők őket, családtagjaikat sújtó szankcióitól,
- nem szeretnék magukat kitenni a közösségi oldalakon őket zömében névtelenül megtámadó, városházvédő troll-kutyák marásának.
Ezért sajátos műfaja immáron évek óta a VácOnline-nak – mint talán egyetlen, városházától független, polgári sajtóként megmaradt orgánumnak –, hogy megjelentetni volt hajlandó ezidáig számos olvasói levelet, fotót, videót, akiknek szerzőségét óvva-védve őrzi a fenti okok miatt. Szokták volt a szerkesztők ilyenkor megírni, hogy a „lapban megjelentek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét…”, azonban mi biztosíthatjuk önöket, hogy DE, NAGYON IS!