Valóságos aranybánya mostanság a váci közösségi média. Közéleti újságíróként negyed százada követem az eseményeket országszerte, így biztos voltam benne, hogy Matkovich Ilonának és csapatának ugyanúgy eljön a szembesülés ideje, mint eddig minden hozzájuk hasonlatos magatartású előző városvezetésnek. Mert, félreértés ne essék, az emberek, a választók, a polgárok nem hülyék. Csak hát sok egyéb dolguk is van, mint követni az eseményeket, egymás után rakosgatni a kirakósokat. Vagyis egyszerűen: élik a saját életüket. Eképpen nem is foglalkoznak se polgármesterrel, se helyi képviselővel, sőt mi több: általában véve a politikával, addig, és ez egy nagyon fontos „ADDIG”, amíg a saját életükön nem érzik meg ténykedésük súlyát.
Nyilvánvaló, és most már ki kell mondani: az előző polgármester és az általa fémjelzett önkormányzat az utolsó ciklusában pontosan annyi hibát követett el, amennyit a fejére olvastak a választók 2019. októberében. Azért kell ezt ilyen világosan leírni, mert nem árt tudni:
2019-ben nem Matkovich Ilona és érdekkoalíciója nyerte meg a választást, hanem Fördős Attila veszítette el azt. És az, hogy mekkora különbség van egy a politológusok által „protest szavazásnak” minősített, és egy valódi értékelvű választás között, azt a váci polgárok most a saját bőrükön érzékelik.
A Matkovich-féle városvezetésről már akkor tudni lehetett, hogy sehová sem fog vezetni, amikor hivatalba lépett. A nevek, a szándékok, a mozgatórúgók világosak voltak. Mert hogyan lehet egy abszolút liberális, tehát nem szociál-liberális, hanem ha tetszik, full-liberális exújságírónak
- egy ősbalos Kiss Zsolt,
- egy minden oldalt megjárt, elvtelen Ferjancsics László,
- és egy az elvtelenséget csupán még tanuló, súlytalan és eszköztelen Inotay Gergely hármasát,
- és a hozzájuk kötődő sleppet egy irányban tartani?
EGYSZERŰEN SEHOGY, a protest szavazók most látják csak: ami jött az nem jobb lett, hanem rosszabb.
Mert az arrogancia megmaradt, de cserébe nem érkezett semmi, csak, ahogy a minap írtam: festék, vakolat, mázolmány.
Ami egyre inkább lekopik a vastag bőrökről. Matkovich Ilona a legutóbbi képviselő-testületi ülésen felháborodottan, egyfajta megbántottságot mímelve, amit újságírónyelven elitista gőgnek szokás nevezni, közölte:
akik a Baba utcai bölcsődében történtek miatt panaszkodnak, azok labilis lelkiállapotúak, akiket felhasználnak egy mondvacsinált ügyben.
Igen. Mind a százan, akik aláírták a petíciót. Nyilván kényelmes ez az álláspont. Mint ahogy Matkovich fiának, Pajor Dánielnek is a Kőhíd utcai építkezést a páholyból „élvező” környékbeli lakók panaszait a utcákat belepő porral együtt egyszerűen lesöpörni.
Nos, hogy felnőjünk kicsit az elitizmushoz, zárjunk egy irodalmi párhuzammal. (Tényleg, mi lett Matkovich Ilona szívügyével, a Váci Irodalmi Szalonnal? Elhamvadt az érdekek kereszttüzében?) Katona József mindenki által ismert drámájában, a Bánk bán-ban mondja Gertrudis a negyedik szakasz első jelenetében:
„Csak szúnyogok – csak szőnyeget nekik!”
Hát, lehet így nézni a dolgokat. Csak nem biztos, hogy érdemes. Mert csak szólunk: Gertrudis bizony elbukott…
MJP