Egy társadalom fejlettségének alapvető fokmérője, hogy miként viszonyul a fogyatékossággal élő polgáraihoz, mennyiben veszi figyelembe döntései során azoknak az érdekeit, szempontjait, akik valamilyen hátránnyal kénytelenek élni. Vác 220 éve jól vizsgázik, hiszen itt jött létre az akkori Magyar Királyságban az első, fogyatékkal élő, hallássérültek intézete. Idén 220 éve, hogy augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján megnyitotta kapuit a váci intézmény. Ebből az alkalomból kerestük meg Ványi Lászlóné igazgatót.
– Akkori neve Váci Királyi Siketnéma Intézet volt – kezdte a beszélgetést Ványi Lászlóné. Első igazgatója Simon Antal volt, de az ötlet Cházár Andrásnak köszönhető, aki Bécsben járva találkozott a siketoktatás lehetőségével, és úgy ítélte meg, hogy a magyar hallássérülteknek is jár ez a lehetőség. És ha sok mindenben nem is lehetünk hálásak a Habsburg uralkodóknak, de ebben a kérdésben igen, hiszen I. Ferenc nagyon támogatólag lépett fel, mind eszmeileg, mind anyagilag, mind rendeletileg. A szervezés 1779-ben indult és 1802-ben már megnyithatta a kapuit az első magyar gyógypedagógiai intézet.
VO: Új épületet emeltek?
– Nem, ez az épület előtte a régi püspöki palota volt, de éppen üresen állt a szervezés idején. Cházár, amikor a hírt meghallotta, hogy az uralkodó támogatja az ötletét, akkor a pozsonyi házát és gyümölcsöskertjét is felajánlotta, hogy ott létesüljön az iskola. Ezt az egy dolgot nem fogadta el Ferenc király, minden mást igen, és lehet, hogy ez a szerencsénk, mert így Vácra került az iskola. A későbbiekben épületbővítésre került sor, ahogy nőtt a gyereklétszám. Az Eötvös utcai épületet 1902-ben építették az intézmény 100. jubileumi évfordulójára szecessziós stílusban.
VO: A kezdet sok véletlen következtében mesébe illő. Ilyen a folytatás is?
– Sajnos nem, mert Cházárt nem hívták el a megnyitóra, de ő nem keseredett el, hanem 1803. május 20-án ellátogatott Vácra, és nagyon meg volt elégedve az itt folyó munkával, így további gyűjtéssel támogatta az intézményt. Egy dolog keserítette el, hogy az egyik tanár, aki megírta az iskola keletkezésének történetét, meg sem említette a nevét. Ezt azért nem hagyta szó nélkül. Sajnos száz évig nem is volt Cházárnak kultusza, de a századfordulón Borbély Sándor a tantestülettel elhatározta, hogy egy szép ünnepség keretében megemlékeznek Cházárról, ez lett a Cházár Est. Erre az estre készítettek egy serleget is, és a „serlegbeszédet” azóta is mondjuk, a hagyatékot megtartjuk. Sőt, amikor a névfelvétel lehetővé vált a rendszerváltás idején, Cházár András nevét vette fel az iskola az akkori igazgató asszony, Tölgyes Lászlóné kezdeményezésére. Ekkor jött létre a Cházár-díj is, amit azok kaphatnak, akik sokat tesznek a sérült gyerekekért, lehetnek gyógypedagógusok, de akár civilek is.
VO: A névváltozáson kívül milyen egyéb változások történtek az évek alatt?
– Sok neve volt az iskolának, többségében Váci Siketek Intézeteként szerepelt, ma a rövid nevünk Cházár András EGYMI (C. A. Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Központ). A 220 év alatt nagyon sokat változott a történelem, a társadalom, sokat fejlődött az orvostudomány és a pedagógia is. Ebből kifolyólag nagyon sokat változott a fenntartónk és a profilunk is. A hallássérültek száma mára megfogyatkozott, ami örömteli, hála az orvostudománynak és annak, hogy több veszélyforrást jelentő ok megszűnt. Hallásában érintett gyermek manapság is van, de a hallássérülés enyhébb formái a jellemzőek. Az ilyen gyermekek már az integrált oktatásban is megállják a helyüket megfelelő gyógypedagógiai mentorálás segítségével. Intézetünk jelenleg az ép intellektusú, autizmussal érintett gyermekeket is fogadja. Az ő számuk évről – évre nő. Tehát profilváltásban vagyunk.
VO: Milyen életkorú gyermekek járnak az intézménybe?
– Az életkor nem változott, régen is és ma is az óvodától a szakmunkásképző befejezéséig, tehát 3 éves kortól a 25 éves korúakig vannak itt növendékek. Vannak óvodásaink, általános iskolásaink, speciális szakiskolásaink, kollégistáink és ellátjuk az integráltan tanuló SNI-s tanulókat. Országos viszonylatban az egyik legnagyobb ilyen típusú iskola vagyunk.
VO: Hány növendék és hány kolléga dolgozik ebben a 220 éves intézményben?
A mi iskolánk a székhely intézmény és van három tagintézményünk. A dolgozók létszáma közel ötszáz fő, ebből tanár kb. 250, ami csak a Cházárban 102 pedagógust jelent, az összes dolgozói létszámunk a Cházárban 217 fő. A gyermek létszám összesen majd 1000, ebből 489 főt a székhelyintézmény lát el.
VO: Mi lesz a kiröpülő gyerekekkel? Meg tudják állni a helyüket a munkaerőpiacon?
– A gyógypedagógia komplexen, holisztikus szemlélettel tekint az emberre, az a fontos, hogy szolgáljuk az érintetteket és segítsük az ő boldogulásukat, a többségi társadalomba történő legproblémamentesebb beilleszkedésüket. Nálunk a szakiskolában olyan szakokon tanulhatnak a diákok, melyek a mindennapi életben jól hasznosíthatóak. Van kerti munkás, asztalosipari összeszerelő, textiltermék készítő, konyhai kisegítő, valamint családgondozó szak. Jó lenne még az informatika és robotika irányában bővíteni a választható lehetőségeket.
VO: Rendszeresen beszámol a Váci Polgár hasábjain arról, hogy nagyon szoros a kapcsolat a felvidéki Jólésszel, ahol Cházár András született.
– Örömmel mondhatom, hogy Cházár András szülőfalujában Zagiba Tibor létrehozta a Császár András Polgári Társulást. Ez egy civil egyesület, amelynek vannak váci, rozsnyói, jólészi, sződligeti tagjai, nagyon szoros a kapcsolatunk. Sok szép közös eredménnyel büszkélkedhetünk. A szülőfaluban rendbe hozták Cházár szülőházát, melyben egy katolikus templom és egy emlékszoba van. Avattunk közösen harangot az alapító emlékére, aztán Cházár szobrot, melyet Beer Miklós püspök atya szentelt meg. Emlékezetes kirándulásokat, emléktúrákat szervezünk. A jólésziek, amikor lehetséges eljönnek a világi vigalomra, ezen a nyáron is harminc vendéget fogadtunk. Jólész önkormányzata minden évben kitüntet egy növendékünket, akit mi terjeszthetünk fel. Köszönet érte! Idén 670 éves a település, már most készülünk az ünnepségre egy Cházár András életéről szóló kisfilmmel, mely falujuk legnagyobb szülöttének munkásságáról szól.
VO: Hogy összegezné a saját feladatát, felelősségét a 220 éves évforduló kapcsán?
– Az évfordulók arra jók, hogy megálljunk egy pillanatra, értékeljük a múltat és kijelöljük a jövőt érintő feladatainkat szakmailag és a hagyományápolás területén, ezért emlékezünk filmmel a három fáklyavivő – Cházár András, Borbély Sándor és Angyal József – munkásságára is. Öt év múlva lesz az intézmény 225 éves, már most azon gondolkozunk, hogy hogyan szeretnénk ezt megünnepelni, mert országosan is kevés az ilyen korú, ilyen szakmai múlttal rendelkező, tekintélyt parancsoló intézmény van – zárta gondolatait szeretetteljes hangon Ványi Lászlóné.
