A Valóság című folyóirat 2022/7. számában a szerzők között találjuk városunk neves zeneművészét, dr. Bednarik Anasztázia orgonaművészt is, akinek egy Pikéthy Tiborról szóló monografikus írását közli a lap.
Az iskolaigazgató-orgonaművész így adott hírt a megjelenésről, elsősorban felhívva a figyelmet egy kerek évfordulóra, hiszen ötven éve hunyt el a váci zeneszerző professzor.
„»Egy váci egyházzenész a 20. században« címmel megjelent írásom Kisfaludy Pikéthy Tiborról, mely a »Mélyebb barázdát húzni« című egyházzenei konferencián elhangzott előadásom írott változata. Szeretettel ajánlom tehát a Valóság 2022. 7. számát, melyben több kollégám érdekes előadása is olvasható.
Július 21-én volt Kisfaludy Pikéthy Tibor halálának 50. évfordulója. Igazán kiváló időzítés, bár a véletlen (?) műve. Tisztelegjünk értéket alkotott elődeink emlékei előtt!”
Évforduló
Kisfaludi Pikéthy Tibor (K. Pikéthy Tibor) (Komárom, 1884. március 28. – Vác, 1972. július 21.) magyar zeneszerző, karnagy, orgonaművész.
1885-ben Albertfalvára költözött a család. 1891-ben Nagykanizsára költöztek édesapja munkája miatt (állomásfőnök volt). Az elemi iskolát és a gimnáziumot is Nagykanizsán járta ki. 1902-ben adták ki első zongoraművét. 1904-ben diplomázott a győri tanítóképzőben. 1907-ben magánúton elvégezte a Zeneakadémia tanárképző szakát. Kezdetben Pannonhalmán, majd 1915-től Vácon oktatott; a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája volt. 1916-ban jelent meg első műve; Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1917-től a Zeneművészeti Főiskolán karnagyi és zeneszerzői diplomát szerzett, ahol Herzfeld Viktor oktatta. 1934-ben Vácott zeneiskolát alapított, ahol igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott; 2004-ben az intézmény felvette nevét. 1946-ban egyházzenei igazgató lett. Egy ideig a Nemzeti Zenedében tanított.
Életműve 105 Opus: zongora-, énekkari és orgonamű. Cantilena és Gyászzene című művei egy füzetben jelentek meg (Budapest, 1964) 80. születésnapjára.