A Váci Reménység Egyesület vívószakosztálya augusztus 10. és 17. között vívótábort szervez a Vanyek Béla Sportcentrumban (mindennap 10-17 óráig).
Így invitálják az érdeklődőket a tábori programra:
„Ha aktív váci vívó vagy, itt a helyed! Ha csak érdekel a vívás és kipróbálnád magad nálunk, akkor is jó helyen leszel! Ha olyan 9 és 14 év közötti fiatal vagy, aki szívesen kipróbálná a vívást, várunk a vívóteremben és a sportpályán!
Olimpiai- és országos bajnok edzőink révén ráláthatsz az egyik legsikeresebb magyar sportágra.
Az edzéseket Rózsavári Nándor, Csongrádi László és Nagy Martin szakedzők tartják. Az edzések mellett kiegészítő szabadidős programokat is szervezünk a sportolók számára.”
A tábori részvételi szándékot legkésőbb július 15-ig kérik jelezni e-mailben az info@vaciremenyseg.hu címen, a táborral kapcsolatos kérdéseket a 06-30-248-5936 (Kovács Örs Levente elnök-szakosztályvezető) mobilszámon várják.
***
Egy kis történelem
A pályafutása csúcsaként csapat olimpiai bajnoki címet szerző, az – „ötödik muskétásként” emlegetett Csongrádi Lászlót (63) gyermekkorában először a futball érdekelte, majd egy szórólap hatására vágott bele a vívásba. Tizenévesként nem volt túl sikeres, de saját állítása szerint sosem merült fel benne, hogy abbahagyja.
Összesen 19 évig erősítette a lila-fehéreket. Első jelentős eredményeit 1983-ban érte el: bronzérmes lett a magyar bajnokságon, csapatban pedig az edmontoni Universiadén szintén a 3. helyen végzett. 1985-ben legjobb egyéni eredményét elérve ezüstérmes lett az egyetemi játékokon, 1987-ben csapatban pedig meg is nyerte azt. Kiváló eredményei révén tartalékként beválasztották az 1988-as szöuli olimpia magyar kardcsapatába, ahol végül sokkal fontosabb szerep hárult rá, mint ahogy azt előzetesen várni lehetett.
A koreai elődöntőben Lengyelország ellen két csörtére cserélték be. A kortársai szerint „századeleji huszáros eleganciával” vívó „Csongi” mindkét meccsét megnyerte, az utolsó pedig továbbjutást ért: 8-8-ra egyenlített, jobb tusaránnyal pedig a mieink kerültek a döntőbe. Ott aztán a Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence összeállítású csapatunknak a szovjetekkel kellett szembenéznie.
Azokkal a szovjetekkel, akik ezt megelőzően hat olimpiából négyet megnyertek a számban, és könnyen címvédőnek lehetett volna nevezni őket, ha a Szovjetunió nem bojkottálja a 1984-es Los Angeles-i játékokat. A magyar csapat helyzete kilátástalannak tűnt: 4-8-as hátrányban már csak egy győzelem hiányzott keleti szomszédainknak a végső sikerhez, ráadásul Nébald György sérülés miatt nem tudta folytatni a küzdelmet. Ekkor állt be a helyére Csongrádi László, és ha már beállt, le is győzte azt a Szergej Mindirgaszovot, aki ebben az évben világbajnokságot nyert Szófiában, és akinek az egész csapatversenyen ez volt az egyetlen veresége. Innen aztán nem volt megállás: a magyar férfi kardcsapat végül döntő tussal megverte a szovjeteket, és 28 évet követően ismét megnyerte az olimpiát.
Forrás (szöveg és képek): NSO, JochaPress