Ahogy a nyitánynak, úgy a Régi Zenei Napok zárókoncertjének is a Fehérek temploma ad helyet, a program szombaton este 3/4 8-kor kezdődik.
Az eseménysorozaton ezúttal a Napkiály időszaka, illetve az uralkodását közvetlen megelőző és követő időszak került a középpontba a francia régi (közelebbről barokk) zene aranykora.
A zárókoncerten az Ensemble Les Surprises zenekara és énekkara lép fel a Fehérek templomában, az együttesek Charpentier és Desmarest válogatott műveit adják elő, melyek között lesz két Te Deum is.
***
Marc-Antoine Charpentier (Párizs, 1643. – Párizs, 1704. február 24.) francia barokk zeneszerző, Lully mellett a francia középbarokk zeneművészet másik kimagasló alkotója.
Korának egyik legnagyobb egyházzene szerzője, tizenkét miséje a 17. századi francia zeneművészet egy szerzőtől származó egyik legterjedelmesebb misetermése. Művészetére nagy hatást gyakoroltak az itáliai mesterek, főleg egykori tanára, Giacomo Carissimi munkái.
Zenéjében sikeresen ötvözte a francia és az olasz barokk stílusjegyeit, francia létére olykor olasz nyelvű szövegeket is megzenésített.
Művei halála után kétszáz évig feledésbe merültek, majd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte Charpentier műveit, és elkezdték játszani őket. A második világháború után megjelent az első Charpentier-monográfia.
Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A William Christie által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó Les Arts Florissants zenekar sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért.
Később Párizsban megalakult a Société Marc-Antoine Charpentier, s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették.
Te Deum című motettájának kezdő taktusait az Európai Műsorsugárzók Uniója szignáljának választották.
Henry Desmarest (1661. február – 1741. szeptember 7.) a barokk kor francia zeneszerzője, aki elsősorban színpadi műveiről ismert, de komponált szakrális zenét, valamint világi kantátákat, dalokat és hangszeres műveket is.
Desmarest Te Deum című művét legelőször a Louvre-palota oratóriumában adták elő 1687 februárjában, hogy megünnepeljék XIV. Lajos betegségéből való felépülését.
Idézet forrása, fotó: Wikipedia