Vác város önkormányzata – a látszat alapján – afféle kötelező feladatként június 3-án délután letudta a Nemzeti Összetartozás Napja helyi megemlékezését a Duna-parti országzászlós emlékműnél.
A Himnusz elhangzása után előbb elhangzott egy szavalat, aztán a valószínűleg erős ráhatás nyomán a feladatot elvállaló szónok felolvasott néhány bekezdést a nemzetcsonkító trianoni békediktátum elfogadásának körülményeiről, amúgy történelemkönyv ízűen, illetve Miller Zoltán elénekelt három dalt, végül elhangzott a Szózat, majd koszorúkat, virágokat helyeztek el a talapzatnál a városházi vezetők és talán egy-két intézményi delegáció, magánszemély is.
Nem sokan vettek részt az eseményen az önkormányzati potentátokon és a nyilvánvalóan kirendelt középiskolásokon kívül, a jelek szerint a szervezők nagyon csekély energiát fordítottak a megemlékezés hirdetésére, egyértelműen az érződött, hogy ez az emléknap ennek a városvezető garnitúrának lényegtelen.
Korábban éveken át számos alkalommal – kiváló, tudós szónokokkal, élvonalbeli előadóművészekkel – nagyon megrendítő, lélekhez szóló megemlékezések részesei lehettek az emléknap városi megemlékezéseinek résztvevői, most nem így történt.
Nagyon nehéz dolga volt a városházi főfotósnak, hogy olyan képeket készítsen, mintha sokan lennének jelen, az önkormányzat főemberei maguk elfoglaltak három széksort, aztán a kirendelt diákok még kettőt, és körülbelül ennyi.
Korábban, még valóban nemzeti politikai erőként a Jobbik helyi szervezete igen erősen képviseltette magát az eseményen városi ellenzéki pozícióból is, most a három, szivárványos gúnyába átöltözött képviselőjükön kívül más nemigen jelent meg a párt részéről, talán ez a legszomorúbb látszata a június 3-ai eseménynek.
De tekintsünk el a városi megemlékezéstől, hiszen az a lényeg, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja üzenete az ilyen gyenge eseményektől függetlenül is minél többekhez eljusson, ez az üzenet pedig az emléknapról rendelkező törvény indoklása alapján a következő:
„Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Közép-Európa államai és nemzetei a döntés rájuk vonatkozó következményeinek megfelelően eltérő módon viszonyulnak a szerződéshez. Egyes nemzetek önazonosságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseménynek tekintik, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”
Fotó: Ribáry Zoltán