„Mondja már, bátyuska, miért van itt felszedve ez a néhány flaszterdarab, minek kerítették el ezt a kőrakást, talán végre történik valami ezen a téren?” – kérdezte egy jóembertől egy valamelyik nógrádi falu felé utazó batyus anyóka a váci buszpályaudvarnál, konkrétan a Márvány térként emlegetett placcnál. „Á, dehogy, nénike, itt évtizedek óta semmi lényeges nem történik, dílerezés, üvegtörések, verekedések persze sokszor előfordulnak, engem is lecsaptak már párszor, de amúgy a helyzet változatlan” – válaszolta a szemmel láthatóan hajléktalan sorsú megszólított.
Ha csak a városházi sajtóból tájékozódhatnának a váciak, akkor úgy tudhatnák, hogy a Márvány téren töretlen a „felelős városvezetés” felújítási hevületéből fakadó munkálkodás, azonban ha egy kicsit is még kíváncsiak a valóságra, akkor megmutatjuk azt.
Igen, a helyszín a lánykori nevén Márvány térként ismert, amúgy Szent Istvánról nevezett közterület, amelyet a mostani baloldali többségű önkormányzati városvezetés 2020 augusztusa óta hú de nagyon fel akar újítani. Azon a városi ünnepségen hangzott el egy szónoklatban: szégyen, hogy néz ki a hely.
Igazából mára szégyenletesebb a kinézeten túl az, hogy minden ígéret ellenére még mindig semmilyen komolyabb jele sincs a helyreállítás elindításának.
A történetben kezdetben nagyjából tíz millió körüli ráfordításról lehetett olvasni a lakájsajtóban, az online médiában, azóta azonban már száznál is több milliót kóstál a beruházás kalkulált összege.
De hogy mikor történik valami tényleg érdemleges, az bizony nagy kérdés, hiszen a jelek szerint eddig a mérnökök csuklóztatásán, a lakosság igényeinek nevetséges kérdőíves tesztelésén kívül tényleg nem sok más történt.
Ez a valójában eddig jószerivel a városban nem sok alkotót teremtő, inkább csak sok tekintetben kártékony döntéseiről elhíresült városvezetés húzza-vonja az időt ebben az ügyben is, aztán lehet, hogy 2024 őszéig, a következő önkormányzati választás idejéig elvégeztetnek némi dikicselő kőtörést a műmárvány kövezeten – porhintésnek talán jó lehet majd, gondolhatják.
De remélhetőleg rosszul gondolják, hiszen egyre többeknek egyértelmű már, hogy a Matkovich-Inotay-Kiss-Ferjancsics féle kvartett és csatolt részeik teljesítménye e téren is valójában egy nagy nulla.
Fotó: Ribáry Zoltán
