A galéria-ügy lett Matkovich kulturális Waterlooja. Matkovich Ilona polgármesterré választása óta nyílt csatatérré változtatta a váci kulturális életet. A színházban még tudott győzni, a művházat letarolta, a V4 fesztivál Nagymarosra menekült, de a galériánál már érzékeny és látványos vereséget szenvedett.
A váciak a ciklus félidejében megállították a polgármester liberális ámokfutását.
A váci baloldal a Magyar Narancstól igazolta le Matkovich Ilonát polgármesternek. Előéletéből is következően Matkovichnak nem a városüzemeltetés az erőssége, a fejlesztésekben pedig kifejezetten rosszul muzsikál. A Soros-laptól hozott tapasztalata inkább a politikai csatározásokban, a jobboldallal való állandó konfliktus generálásban, vagy a város kulturális átkódolásában lehetett számára hasznos.
Nem csoda, hogy polgármesterként egyik első lépésével a színház vezetésének üzent hadat, és tulajdonosként hamar ki is szorította az előző sikeres vezetést. Ehhez az se volt drága, hogy élete első polgármesteri utasításaként kiadta a szájzár-rendeletet, mert kezdetben ezzel akarta elhallgattatni az önkormányzati támogatások visszaesését szóvá tevő színház igazgatót.
Az új igazgatót hiába nem tartotta alkalmasnak a pozícióra a szakmai bizottság, Matkovich a hozzá lojális Varga Katalint erővel is az igazgatói székbe ültette, aki alatt töredékére esett vissza a színház bevétele.
A művelődési ház vezetősége is ment, a V4 fesztivál is elmenekült Vácról Nagymarosra, Vác országosan ismert rendezvényéből, a Váci Világi Vigalomból pedig hivatalosan is Vigalom Light lett. De még jégpályát se állítottak télen, még Mikulás futás se volt, egész egyszerűen leálltak a korábbi közösségi programok, csak a polgármester liberális ízlésének megfelelő események jöhetnek létre.
A kultúráért felelős bizottság élére pedig a teljesen szalonképtelen Fehér Zsoltot ültette Matkovich, aki néha náci, máskor perverz írásaival borzolta a váci kedélyeket.
De ez nem volt elég Matkovichnak, folyamatosan dolgoztak azon is, hogy Papp László dunakanyari festők műveiből álló gyűjteményét kirakják a Káptalan utcai galériából. Előbb üzengettek, aztán jöttek a városházi behívók, végül az írásbeli felhívások, hogy menjen amerre lát, a város nem engedi, hogy az állami tulajdonú épületben maradjon a Modern Művészeti Gyűjtemény. Méltánytalan elbánás ez egy olyan emberrel szemben, aki egész életét a dunakanyari művészetnek szentelte.
A váci baloldal viszont egy pillanat alatt az utcára tette volna a Dunakanyar legrangosabb gyűjteményét.
Papp László viszont nem hagyta magát. Nem volt hajlandó feladni a galériát és a gyűjteményt, amiben élete munkája van benne, és ami generációkkal szerettette meg a képzőművészetet és a Dunakanyart. Szövetségeseket keresett és meg akarta védeni a kultúrát a politikai erőfitogtatástól. És sikerrel járt.
Hiába akart hatalmaskodni felette Matkovich Ilona, hiába írt neki szigorú távozásra felszólítást, végül maradhat a gyűjtemény a mostani helyén.
Ez úgy vált lehetségessé, hogy a város vagyonkezelése helyett egy alapítványhoz került az ingatlan, így most már tovább folytatódhat a galéria működése, nem kell félni a „városi Döbrögik” ingatlan spekulációitól, akik milliárdos közvagyont árultak ki a koronavírus járvány leple alatt.
Így tudta Dávid megállítani Góliátot. Így tudta a műkedvelő és műgyűjtő legyőzni az erőfölényben levő politikust.
A galéria marad.
Papp László nyert, Matkovich vesztett. Győzött az igazság, tovább virágozhat a váci kulturális élet.