Igen, jó látják, Inotay április 9-én valóban nem az őt küldőről, Gyurcsány Ferencről húzta le a vizes lepedőt, aki 2006. május 26-án elhangzott hírhedt beszédben ő maga bukott le azzal, hogy TISZTESSÉGTELENÜL, HAZUGSÁGOKKAL és a KÖZMÉDIA MANIPULÁLÁSÁVAL nyerte meg az akkori választást. Inotay Gergely a saját csúfos kudarcának okaként ezúttal sem önnön alkalmatlanságát nevezte meg és azt, hogy egy ilyen politikai árnyalakkal állt össze, hanem újra a kormányt és annak vezető erejét, a Fideszt nevezte meg bűnbakként, ráadásul pont azokkal a bűnökkel megvádolva, amelyeket éppen Gyurcsány követett el a nemzete ellen!
A politikai alkalmatlanság egyik legbiztosabb jele az, amikor valaki ennyire képtelen tanulni a saját és mások hibáiból. Inotay Gyurcsány váci embereként egy ekkora vereség után még mindig azt akarja elhitetni a választókkal, hogy ezek a súlyos mondatok nem az ővéik:
- a választási kampányban becsapták a választókat, és nem csináltak semmit négy évig, „ehelyett hazudtak reggel, éjjel meg este”…
- „nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk az nem igaz”…
- „nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elk*rtuk. Nem kicsit. Nagyon”…
- „annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit”…
- „amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük”…
- „természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet”…
Inotay, Gyurcsány Váci Embere!
Tényleg ennyire összeroppant és ilyen eszement módon képes semmibe venni a választói emlékezetét?
Azt kell gondolnunk, hogy azért egyetlen igazat mégis csak írt az önsajnáló írásában: „Érdemes fejben tartani, hogy soha nem az a hibás, akit átvernek, hanem az, aki hazudik.”
Bizony, „tartsuk fejben”, ki az, aki a legordasabbat hazudott ezidáig a rendszerváltás utáni Magyarországon? Ez pont Inotay Gergely Gyurcsány nevű gazdája volt, akiért még ekkora bukta után is, immáron a töredéknyi becsületét is kész feláldozni Inotay.
„Ne védekezzetek, akarjatok inkább ti is Gyurcsány lenni!” – adta ki az ukázt Ferenc, Inotay pedig immár végérvényesen „Je suis Gyurcsány” lett.
***
Így gratulált ellenfele győzelméhez és így köszönte meg támogatóinak szavazatait április 3-án, 23:30-kor Inotay Gergely, az a kisember, aki egy ideig a politikai „NAGYOKHOZ” álmodta magát.
Tanulságos pár mondat, ízlelgessék, elemezgessék:
„Köszönöm mindenkinek a támogatást! Úgy érzem, hogy az eredmény ellenére tisztességesen helyt álltunk egy több száz millió forint közpénzből működő helyi, és egy több száz milliárd forintból működő országos propaganda/kampánygépezet ellen.
Sok sikert kívánok a Fidesz-KDNP-nek az előttünk álló gazdasági válság megoldásához! Őszintén kívánom, hogy végre közös otthonunk, Magyarország érdeke legyen nekik is az első, ne a saját zsebük. Bízom benne, hogy így lesz!”