A magyar humornak tagadhatatlan két zsenije volt egykoron: a kommunizmusban Hofi Géza, az új időkben Bödőcs Tibor. Aztán mindkettőnél megtörtént egyféle szellemi mérgezés. Hofi Géza a debreceni évei után FELkerült a Mikroszkóp Színpadra, ahol az exávós Komlós János oltotta belé a kommunista propagandista humor mételyét. Hofinál a páratlanul zseniális duma megmaradt, csak azt a Kádár-rendszer szolgálatába állította. A búcsúszentlászlói Bödőcs Tibor egykoron a szülőfalujában élő honfitársaiból, saját konzervatív szüleiből, nagyszüleiből csinált csörgősipkás bolondot ország-világ előtt, akik kigúnyolása árán, az ő hátukon kapaszkodott fel országos hírnévre – egyféle tagadhatatlanul magas szintű intellektuális humorral, de ő is pár éve kapott valahonnan egy szellemi gellert, és a páratlan szellemi-verbális képességeit immár teljesen a globalista-liberális diktatúra oltárán áldozza fel.
Bödőccsel nem csak az a baj, hogy immár minden nemzeti és keresztény értéken képes elbohóckodni, hanem az, hogy gyógyíthatatlanul és kiábrándítóan cinikus lett.
Aki egykor egy bekezdésen belül képes volt minden oldal politikusairól valami végtelenül szellemes fricskára, az mára ott tart, hogy az a legnagyobb vicce, hogy Magyarország miniszterelnökét csak úgy hívja, hogy a Kicsi. Ezt még Orbán ádáz helyi és brüsszeli ellenfelei is sokrétegűbben látják! Londoni előadásán tán harmincféleképpen fogalmazta meg e „primitív” gondolatát a gyökértelen magyarok hasfakasztó hahotázása közepette…
Az általa oly sokszor nevetségessé tett, „trágyán nevelt” búcsúszentlászlóiak viszont most pálcát törtek április 3-án „híres fiuk” felett, mégis a „Kicsi” mellett döntöttek, akiről immáron ötödszörre állítják ott helyben, és a nemzet egészében is, hogy „Nagy”.
Úgyhogy már nem vagyunk kíváncsiak, képes lesz-e ezek után a maga paródiájára is Bödőcs, aki bár egykoron feltűnt, mint egy zseniális KisHofi, de mára azt gondoljuk róla – tán még honfitársai szerint is – végképp leradírozta magát a polgári Magyarország szellemi térképéről.
