Ha tanítani lehetne, hogy ne politizáljon valaki, akkor Inotay Gergely jó példa lenne rá. Inotay minden alkalmat megragad, hogy kiálljon a társadalom elsöprő többsége által ellenszenvesnek tartott közéleti szereplők mellett. Ugyanakkor közvetlen kollégáin kívül szinte senki nem áll ki mellette, még csak nem is próbálják azt az érzetet kelteni, hogy Inotayban lenne bármi is.
Inotay tavaly év végén külön posztot szánt arra, hogy kiálljon Fehér Zsolt mellett, aki országos botrányt keltett náci bejegyzéseivel, később pedig az egész város gyomra felfordult a Fehér Zsolt újságjában korábban megjelent perverz, pornó és gusztustalan írásoktól, melyeket a VáciAnonymus hozott nyilvánosságra. Inotay azonban úgy tesz, mintha egy széplelkű virágkötő lenne Fehér Zsolt és továbbra se szólítja fel lemondásra, hanem a teljes önkormányzati testülettel együtt védi. Teszik ezt ugyanúgy a másik náci, Tótváradi-Nagy Bence esetében is.
Sőt, legújabban, amikor Gyurcsány Ferencet ragasztották rá a választási plakátjára, akkor büszkén mellé állt, mintegy dicsekedve azzal, hogy őt annyira fontos embernek tartják, hogy már Gyurcsányhoz is hasonlítják.
Hiúsága elhomályosítja éleslátását: Gyurcsány a magyar politika egyik legsikertelenebb embere, rá büszkének lenni elég nagy balfogás.
Szegény Inotay, nem veszi észre, hogy a nácik, a perverz képviselő vagy Gyurcsány nem húzó nevek. Neki a kampányban nem őket kellene magára húzni, hanem valami értelmes elképzeléssel vagy pár szavahihető emberrel mutatkozni. De ez nem megy neki.
Úgyhogy marad a kampányának a fő témája a plakátkérdés: hányat tett ki, hol firkálták össze. A rongálás elítélendő, de egy képviselőjelölttől ennél több várható.