Inotay Gergelyt egykor jámbor tanítónak ismerték, vannak, akik szép emlékeket hordoznak ebből az időből róla. Ugyanakkor politikusként egy karakter, teljesítmény és jövőkép nélküli, mindent csak ellenezni tudó báb lett belőle.
A legtöbben azt vetik szemére, hogy hittanárból hogy lett baloldali politikus, ami tűz és víz. Először civilként indult az önkormányzati választáson, de úgy nem jutott be, mindössze száz szavazatot kapott.
A jobboldali pártoknál nem lehetett jelölt. Hatalomvágyból azonban beállt a baloldali pártok jelöltjei közé és végül így ért célt 2019-ben. Sokak szerint, akiben egy kicsi tartás is van, az nem vállal be egy ekkora pálfordulást a politikai hatalomért.
De Inotay megtette, akkorát fordult a politikában, mint Ferjancsics László.
Senki se gondolja Inotayról, hogy eddig bármilyen lényegi kérdésben is ellent mert volna mondani Matkovichnak, Fehérnek, Ferjancsicsnak, Iványinénak vagy akárcsak Kiss Zsoltnak is. Mindenben követi a többiek véleményét, és nem is látszik rajta még az irányítás szándéka sem.
Pedig a város második embere. Nagy a vágya, hogy beleüljön egyre magasabb sarzsival járó székekbe, de ott már nincs terve, mihez kezdjen a politikai pozíciója nyújtotta lehetőségekkel. A tipikus vatta politikus, mameluk.
A hozzá nem értését jól mutatja, hogy a rábízott területeken inkább Fehér Zsolt aktív.
- A kultúrában már a Vigalomból is csak Vigalom light maradt,
- az oktatás területén lebénult az önkormányzat,
- és a civilek élete sem lett könnyebb Inotayval.
- Nem ért hozzá, és annyira fél a konfliktustól politikus társaival, hogy inkább nem is akar semmit.
- Inaktivitását a kormány szidásával próbálja ellenpontozni, de ez a baloldali törzsmagon kívül kevesek számára elfogadható kifogás.
Így lett Inotay a kirakat figura, mert se akarata, se ereje, se jövőképe. Csak a meghasonlottsága a neveltetése és mostani pártállása között. Önmaga és városa árnyéka.