Inotay Gergely legfőbb kampánytémái nagyívűen kerülik mindazt, amihez eddig neki lett volna köze, ami rá volt bízva ebben a városban, aminek a fejlesztéséért eddig ő felelt. Sokatmondó az is, amikről fecseg, de még inkább az, amiről nagyokat hallgat.
Tegnap összefoglaltuk, hogy milyen hazai és nemzetközi ügyekről szószátyárkodik, amivel kapcsolatban mindig képes a kormányt szidalmazni, de most nézzük meg azt, ahogy saját maga és frakciója botrányairól hallgat:
- aggasztja a korrupció (de nem a városházi),
- felháborítja a forint árfolyamesése (de a váci ingatlaneladásokból befolyt összeg sorsa nem),
- veszélyben látja úgy általában a magyarok életét (de nem akadályozza meg a váci szegények kilakoltatását, és nem szól semmit a sikertelenül kiszervezett közétkeztetés anomáliái miatt),
- szomorkodik azon, hogy a kormány nem vonja be a döntéshozatalba a településeket (de az nem zavarja, hogy a testületi ülésen minden ellenzéki városfejlesztési javaslatot leszavaz),
- ijesztgeti a polgárokat a kínai ipariparkkal, a koreai „Samsung-szennyvíz Vácra vezetésével” (de hallgat a régióba hozott nagyvállalatok munkahely-teremtő képességéről, valamint nyíltan duplájára emelné a helyi vállalkozók iparűzési adóját),
- ideológiailag retteg Putyintól, hogy vajon mi lesz a NATO és uniós tagságunkkal (de nem ijeszti meg őt, hogy echte náci frakciótársai vannak, ráadásul az egyikőjük az emberi kapcsolatok bizottságának élén pornóújság-szerkesztő, a másik pártpénz sikkasztással gyanúsított, takargatja egy olyan vezető múltját, annak mostani mutyijait és legfőképpen totális alkalmatlanságát, félrenéz, amikor frakciótársai családtagjai rendszeres városházi beszállítókká lesznek…)
Mindezek közben nincs az a sajtókérdés, amire válaszolna, nincs az a váci társadalmi csoport, amelynek felszólítására reagálna, de tolja a propagandát a kormány ellen, nemzetközi ügyeket vél befolyásolni innen Vácról, és rendkívül nagyokat hallgat a botrányos helyi viszonyokról, amelyek kapcsán immár végérvényesen ráég a szégyen.