Ne ijedjünk meg, nem a városi színházban mutatták be, hanem a Váci Nemzeti Kört illeti a hála, hogy megszervezte a vetítést az Apor főiskola dísztermében. Igény volt rá, mert a terem dugig megtelt.
A magyarság számos szenvedéstörténetet (passiót) élt meg, így 70 évvel ezelőtt is, amikor a szellemi életet lefejezték. A Magyar Passió című nagyjátékfilm tavaly november 4-én debütált a hazai mozikban. Története az 1950-es években játszódik, felidézi azt az időszakot, amikor az ÁVH, a kommunista diktatúra erőszakszervezete brutális támadást indított a szerzetesrendek ellen. Több mint 11000 szerzetest és apácát kergettek el a kolostorokból – az ő további sorsuk is megérne egy feldolgozást. De ez nem volt elég, a legnagyobb szellemi vezetőket (mint Mindszentyt is) bebörtönözték, kegyetlen kínzásokkal akarták megtörni. Mindez kimaradt sokáig a történelemkönyvekből, még ma sem mutatják be teljes mélységében ezt a korszakot. A nagyobb baj az, hogy a történelemtanárok sem tájékozódnak, mert a tankönyv hiányos információit kiegészíthetnék saját tanulmányaik alapján. Idő lenne rá, mondjuk, sztrájk alatt…
A film döbbenetes volt, felemelő és tanulságos.
Vannak benne gyönyörű jelenetek – a kolostori élet, a falusiak körmenete, annál nagyobb az ellentét a börtöni brutalitással. De ez megtörtént, akkor is, ha álhumánumból félrenézünk!
Igen, látni kell, és tudni kell, hogy mi történt. A hívő emberek szép életével és környezetével szemben láttuk a lecsupaszított kastélyokat, ahová befészkelte magát az új hatalom. Képviselőivel nem lehetett minden rendben, hiszen folyamatosan ittak és cigarettáztak. Csaknem a feszültséget kellett levezetni? A film fontos és tanulságos. Aki teheti, feltétlenül nézze meg.
A vetítés után Eperjes Károly, a rendező és főszereplő is megtisztelte közönséget a látogatásával. Elmondta, hogy mindenhova elmegy, ahová hívják.
És nagy csalódás neki, hogy ilyen állapotban van a katolikus közösség… A filmet elküldték tavaly a Vatikánba egy filmszemlére – még csak válaszra sem méltatták. Szerette volna „profi” rendezőre bízni a szakmai munkát, de nem volt olyan filmrendező, aki vállalta volna. (elkötelezettség értékek mellett? Meglátszik az átlagfilmeken…) Hogy a filmet eddig csak 15000 ember látta, hogy a vetítésekre hiába invitálja az egyházi embereket, pedagógusokat, egyházi iskolákat, kevesen élnek a lehetőséggel.
Pedig, ha nálunk is elesik a „templom”, akkor elesik a nemzet is. Felvilágosítás, tisztánlátás nélkül pedig nincs felemelkedés. Vagy már elkéstünk volna?
Tharan-Trieb Marianne
A Magyar Passió hivatalos előzetese
