GÁBOR CSABA: HURRÁ, VÁC MEG VAN MENTVE, NINCS DOHÁNYZÁS A BELVÁRBAN!

Amikor már sokadik ismerősöm hívta fel a figyelmemet a dologra, már én is érdeklődni kezdtem. Mindaddig nem foglalkoztam vele különösebben, egyrészt, mivel nem dohányzom, a dolog nem érint, de (itt jön a súlyosabb…), nem hittem el, hogy ez valódi hír. A váci oldalakat/csoportokat futótűzként bejáró téma pedig a cigarettázás szabályozása, tiltása, leginkább a belvárosban.

Fontos döntés született a közösségi együttélés váci szabályozásának változásairól is.

„Eszerint a törvényi korlátozások mellett meghatározták azokat a helyi közterületeket (jellemzően a belváros utcáit, tereit), ahol tilos lesz a dohányzás.” – olvasható a vac.hu-n.

„A helyi önkormányzat rendeletben egyéb közterületet is nemdohányzó közterületnek nyilváníthat” – olvasható a törvényi szabályozásban, bár ott ezt nem kötelezően tették hozzá, mintegy megemlítették…

Bizonyára meg sem fordult a fejükben, hogy néhány ügybuzgó figura valamely városkában ilyen harciasan kezdi hirtelen képviselni a nemdohányzók érdekeit.

Én viszont látom ezáltal, hogy elértük a Kánaánt. A tejjel-mézzel-aranyporral folyót. A váci paradicsomi állapotok most már csak ennyin múltak, ez volt az utolsó fésülni való városunk kócos állapotán. Ez a hatalmas fontosságú ügy jól mutatja, hogy

  • hátradőlhetünk és kedvtelve tekinthetünk szét virágzó köztereinken,
  • simán suhanunk tükörsima útjainkon,
  • a buszok menetrendje tökéletes,
  • nincs már mindent elárasztó szemét,
  • sőt, a kukáknál megszaporodott patkányok is fogkefével pucolják a járda réseit.

Kellett már egy ennyire égető kérdésben a cselekvés, a tetterős asztalra csapás. A szembántóan ragyogó városban nincs más probléma, mert mindenre megvan a balzsam:

nem cigarettázhatsz a belvárosban.

Vannak még ilyen fontos sarokkövei a dinamikus városvezetésnek, a lecsapó szigor a közteresek által az autósokra, az ingatlanbiznisz és a médiauralom korlátlan fenntartása.

Zárójel: Megfordult már a fejekben, hogy ha azt a pénzt nem médiacsicskákra szórnák, hanem a városra költenék, akkor nem is kellenének médiacsicskák? Persze tévesen látom, hiszen volna mit megmagyarázniuk akkor is, mondjuk az elherdált ingatlanokból befolyó összegek, a túlárazott építkezések és a kapott támogatások letagadása.

Persze értem én, a nemdohányzók most „fellélegezhetnek”. Bár érdekes módon nekem még sosem jutott eszembe militánsan mások életmódjába beletaposni. Örülök, hogy legalább az alkoholfogyasztás tovább pezseghet a Főtéren, a részeg hajléktalanok végre már nem bagós lehelettel zaklatnak apróért.

  • Valós problémákkal való foglalkozás annyira megerőltető lenne,
  • vagy a kényelmes terepjáróban suhanva nem látszik Vác lerongyolódott állapota,
  • nem érzékelhető, hogy egyre többen vonják meg bizalmukat a semmittevő vezetőktől,
  • valamiről el akarják terelni a figyelmet,

– teheti fel a gyanakvó polgár a kérdést…?

  • Ilyen csip-csup ügyekkel érdemes-e felbolygatni a lakosságot?
  • Jól járnak-e majd az említett területeken működő vendéglátóhelyek, vagy ez sem szempont, kellenek a helyiségek bizonyos családoknak?
  • Mire jó ez az újabb pótcselekvés?
  • Fenntartani a látszatot, mintha itt valami normális önkormányzat regnálna?
  • Netán az egyik képviselő kipattanó botrányának bűzfelhőjét terelgetik szorgosan ezzel a csenevész próbálkozással?

Ismerős médiatechnika ezeknél: elhallgatás, majd minél nagyobb terelés, köpködés-kapkodás minden égtájba, bagatellizálva a konkrét problémát sok kis aprósággal…

Tegyük szívünkre a kezünket: bizonyos, hogy nincs ennél fontosabb teendő a széthulló városban?

Az egész olyan, mintha a süllyedő Titanicon megtiltanák a sirályok etetését.

Hurrá, meg vagyunk mentve!