A TAVALYI (TAVALYELŐTTI?) LEHULLT ŐSZI LOMBOK, LEVÁGOTT GALLYAK IMMÁR TARTÓS RÉSZEI LETTEK ÉLETÜNKNEK

Olvasóink – úgy néz ki –, jóval kevesebbet látogatnak el a városházi sajtó propagandaoldalaira, hanem inkább tágra nyílt szemmel járják a város utcáit, tereit, parkjait, játszótereit és képtelenek azt az alternatív valóságot látni, amit az agitációjuk során eléjük szeretnének varázsolni. A városháza egyértelműen képtelen megbirkózni az évszakokkal, már pedig aki nem vak, az láthatja, hogy  minden jóval szutykosabb, elhanyagoltabb ebben a városban, mint amiért egykor menesztették a választók az előző testületet. A 39 képet tartalmazó galériánk képeit több helyről küldték be az olvasóink, de már-már bármelyik utcánkból fotózhatnának az ott lakók ezekhez hasonló fényképeket.

Matkovich Ilona pedig a vasárnapi mesebeszédeiben csak tolja, csak tolja a lázas munkák vízióját az égre festő, „jóemberkedő” szöveget: „Még zajlik a Budapesti főút Földváry tér és Iskola utca közti szakaszának gallyazása. A kertészeti munkákkal párhuzamosan a szegélyeket takarítják és kátyúznak. Kérem, hogy az erre haladók fokozott figyelemmel közlekedjenek még néhány napig, a munkavégzés befejezéséig!”

A sodrukból csak nehezen kihozható váci polgárok vajon meddig tűrik még a mesebeszédek és a nyers valóság közötti tátongó űrt?